Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
AZ ÉSZT KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZET Ha a kultúra azon területeit keressük, ahol a nemzeti identitás pregnánsan kifejeződik, az észt etnikum specifikumai leginkább megőrződnek, tudatos munkával a magas kultúrába épülnek, semmiképp sem mellőzhetjük a képző- és iparművészet territóriumát. Különösen azért nem, mert a nemzeti elnyomatás éveiben, a beolvasztó politika ellenében egyetlen lehetőség volt észtségük bizonyítására sajátosan megkülönböztethető kultúrájuk felmutatása. 160 Képző- és iparművészetük azért is ragaszkodott hosszú ideig a figuralitáshoz, a felismerhető motívumkincshez, a közérthetőbb ábrázoláshoz. Nem mondhattak le a vizualitás óriási hatásáról nemzetük létjogosultságának elismertetéséhez. A festők, grafikusok ez irányú tevékenysége szorosan kapcsolódott a 19. századi észt értelmiség nemzetteremtő elképzeléseihez, a népi kultúra tradícióinak, tárgyi és szellemi hagyományainak nagy gyűjtő mozgalmához. Ahogy megszületett az első Kalevipoeg-összeállítás, szinte azonnal megjelentek képi ábrázolásai is. Az új kiadások mindig új illusztrációkat, a történelmi koroknak megfelelően új közelítéseket eredményeztek. A polgári köztársaság idején fellendülő, a nyugat-európai stílusokra figyelő képzőművészetet a szovjetkorszak kezdetétől kanonizált szocialista realista követelmény szabályozza. Ám az észteknél a realizmus mindig is egy tartalmi aktualitás és egy viszonylag modern kifejezési forma ötvözetét jelentette. Kihasználva az agitatív lehetőséget, művészetük szinte tudósított mindarról ami az észt földön történik, a kemény paraszti munkáról, a parti, valamikor tenger borította, köves-kavicsos földek feltöréséről, a halászatról, a gyárakban folyó munkától az űrkutatásig. A paraszti hagyományok, a folklór alapján igen sok mese és népdal-illusztráció született, amelyeknél a környezet a viselet darabjai tradicionális hűséggel készültek. A hatvanas években a kelet-európai országokban mind politikai mind kulturális téren érzékelhető nyitás az észteknél is azonnali reakciót váltott ki. Ekkor vált nyilvánvalóvá az évek óta megjelenni képtelen underground tendencia, amely részben a szinte tökéletesre csiszolt mesterségbeli felkészültséggel, a kortársi áramlatok felszívott és azonnal adaptálható készségével ugrásra kész állapotban 160 SZABÓ I. 1972. 7—43. p. 125