Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
szervezetet, a színház vezetőségét, amelybe a „VANEMUINE" társaság képviselőin kívül az állami szervek megbízottai és néhány jelentős kulturális személyiség tartozott. Az intézkedések eredményeként a színház új főrendezőt kapott Kaarli ALUOJA személyében, zenei vezető a fiatal zeneszerző és karmester Eduard TUB IN lett. A változtatás eredménye azonnal mérhető volt: megnőtt a produkciók látogatottságának mértéke, s jelentősen javult a művészi színvonal is. Az opera, amely korábban csak véletlenül kapott helyet a repertoárban, most fontossá vált, s megszüntette az operett egyeduralmát. A prózai bemutatóknál ismét az együttes munka vált meghatározóvá, és a MENNING szorgalmazta pszichológiai realista elv. A harmincas évek végén, a „VANEMUINE" művészi színvonalának felemelkedésével egy időben Tartuban egy másik színház is magára vonja a figyelmet: a Munkás Színház, amely az Észt Kommunista Párt föld alatti szervezetének egyik legális megnyilvánulása volt. Művészeit a Drámai Színházi Társulat Stúdiójának növendékei képezték, rövid — állami támogatást nem élvező — fennállása alatt is képes volt a megjavult színvonalú „VANEMUINE "-val is versenyezni. 1939-ben azonban rövid, két esztendeiműködés után mint „államellenes" tevékenységet folytató intézményt becsukták. 154 Színházak Tallinnban Az 1906-os esztendő a tallinni színházak életében is fordulópontot jelent. Az „Estonia" társaság, amelynek tagjai évek óta hivatásos színházról álmodoztak, 1904-ben telket jelölt ki színházépület létesítésére, s bár az épület csak 1913ban készült el, a színház 1906-óta hivatalosan működik. A professzionalista színház működtetésére a társulat tagjai is teljes komolysággal készültek. T. ALTERMANN 1905—1906-ban Berlinben színpadi beszédtechnikai tanfolyamon vett részt, P. PINNA 1908-ban ugyancsak Berlinben a Felsőfokú Drámaművészeti Iskolában képezte magát, Erna VILLMER pedig az első észt színésznő volt, aki speciális képzésben részesült Péterváron és Moszkvában A. Adasev-nek a Művész Színház színészének tanfolyamán. Mindez meglátszott az „Estonia" színház egész tevékenységén. A különféle irányban tájékozódó, elmélyülő művészek valamennyien ragaszkodtak saját elképzeléseikhez mind a rendezésben, mind a színészi alakításban, aminek következményeként már az első esztendőkben kezdett kialakulni egy sajátos romantikus-színházi stílus, amely később is, hosszú időn át jellemezte az „Estonia" színházat. Az „Estonia" indulásától kezdve zenés színház volt, s a zene irányában való elmélyült és színvonalas munkát nagyban elősegítette, hogy kezdettől fogva 154 Kaarel IRD: Leningrád, 1973. 31—54. p.
