Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

„Észt Tollforgatók" társasága.

145 A sikeres színdarabok, a nagyszámú közönség, a színházteremben tartott, demokraták irányította lelkes tanácskozások, az ott elhangzó szónoklatok és a friss szervezeti alakulatok az akkori körülmények között az észt demokrata erők győzelmét jelentették. S nem csoda, ha az első premier utáni gyűlés ünnepelt szónoka, С R. JAKOBSON a színi előadástól és saját szónoki sikerétől fellelkesülve a premiert követő napon forró hangulatú levélben keresi fel iskolai tanítómesterét és barátját, Jaan ADAMSON-t,

1 és azt írja, hogy „...nehéz szavakkal kifejeznem, hogy az előadás mennyire megerősített az észt nép jövője iránti reménységben és hitben." Jogos volt lelkesedése, hiszen a KOIDULA nevével fémjelzett első színházi időszak (hivatalosan „KOIDULA színháza" nevet viseli ez a két esztendő) Észtország-szerte meggyújtotta a színházi fáklyák tüzét. Egymás után alakultak a színházak Tallinnban, Narvában, Viljandiban, Pärnuban. Különösen jelentősek és népszerűek voltak a vidéki településeken rendezett színházi esték. Iskolatermek és gabona magtárak alakultak át ideiglenesen színháztermekké, sőt a falusi észt lakosok között olyanok is akadtak, akik saját költségen építettek termet az előadások számára. A vezető szerep azonban továbbra is a „KOIDULA színházé" volt, ahol az alaphangot a költőnő három említett darabja adta meg. Mindhárom a felvilágosodás fontosságát, a műveltség megszerzésének szükségességét hangsúlyozta és élesen kritizálva a kor iskola viszonyait, a közönséghez közel álló, aktuális kérdésekről szólt, s ugyanakkor a nép igazságáért folytatott harc gondolatát, a más népekkel való azonos szintre kerülést tűzte ki megvalósítandó feladatul. Mindez összességében nagy eredmény volt. Hiszen — mint arra az idézett KREUTZWALD-levél (1870. július 19.) is utalt — voltak ugyan némi színházi előzmények Észtországban is, sőt egy időben, KOTZEBUE működésekor mondhatni európai mértékkel mérve is előkelő helyen állott a színjátszás, ám mindez nem az anyanyelvű kultúra, hanem az észtekkel már évszázadok óta együtt élő, ám tőlük teljesen eltérő balti németség kultúreredménye volt elsődlegesen. WIERA színháza A tartui „VAMEMU1NE" dalos egylet kebelén belül létrejött színházi együttes első rendezője August WIERA (1853—1919) egyszerű falusi emberek gyermeke volt. Hogy mentesüljön a nehéz földesúri szolgáltatások alól, otthagyta szülőfaluját és a városba költözött. Mint több más észt ember is abban az időszakban, szakmát tanul, iparos lesz. Muzikalitása, zeneszeretete azonban az 145 Az észt irodalom kistükre. Bp. 1969. 88. p. 146 Fr. R. KREUTZWALD: Válogatott levelek. Tallinn, 1973. 210. p. — Jaan ADAMSON (1824—1879). Falusi tanító a Viljandi járáshoz tartozó Pulleritsben. A népi emlékek leles gyűjtője, az észt Sándor-iskola (az első észt nyelvű tanintézet) felállításának egyik kezdeményezője. 147 Kaarel IRD: i. m. 63. p. 113