Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
38%-át birtokolták. Ugyanakkor az egyenetlen fejlődés eredményeként a vagyonosabb réteg egy kisebb csoportja kezén a föld- és állatvagyonnak a korábbinál jelentősebb része halmozódott fel. 417 Bánkiné Molnár Erzsébet a közelmúltban Félegyházán a redempció kihirdetését követő negyed évszázad társadalmi folyamatait elemezte. Ennek során kitűnt, hogy e viszonylag rövid időszakban a birtokmegoszlásban alapvető változások játszódtak le, s jól adatolható a földek elaprózódásának és a nagyobb birtokok kialakulásának folyamata. Itt 1770-ben a redemptusok közül adómentes 29 fő volt, míg a 0—6 holdas kategóriába 4, a 6—25-esbe 59, a 20—50 hold közöttibe 85, az 50—100 holdasba 71, a 100—200 hold közöttibe 20, a 200 fölöttibe pedig 3 fő tartozott. 1745-höz viszonyítva a nagy eltérés elsősorban a fél és negyed telkesek számának lényeges csökkenéséből adódik. Az egész telkek száma 43-ról 12-re csökkent, míg 11 fő birtoka már túlhaladta ezt a birtokkategóriát. A maradék 20 egykori egész telkes redemptus birtoka már erőteljesen aprózódott. A régi fél telkesek között is csupán 6-an rendelkeztek 70 hold feletti földtulajdonnal, 64 fő birtoka már a jegyzett mennyiség alatt maradt. Ugyanakkor 29 fő esetében már nem lehet földbirtokot kimutatni. Minthogy Félegyháza későn települt újjá, kérdéses, hogy a birtokszerkezet változásában a népmozgalmaknak milyen mértékben volt szerepe. 418 Mi az alábbiakban korszakunk kezdeti, középső, s záró időszakának birtokviszonyait kíséreltük meg összevetni. Sajnos a levéltári anyag hiányai miatt koránt sem minden településre gyűjthettünk adatsorokat. Általában a tagosítások során készített forintos telekkönyveket használtuk, ennek hiányában pedig a különböző föld-, vagy nyilasosztások teljes lajstromait. A tagosítások végén készült birtokkönyveket — melyek már kat. holdban tüntetik fel a birtokokat — jórészt kénytelenek voltunk mellőzni, mivel az átváltási kulcsok sokszor hiányoznak, s a földminőség, illetve pusztarészek szerinti átszámítás is bonyolult, gyakran pedig tisztázatlan. A birtokok nagyságát redempciós forintban adtuk meg. Ez természetesen településenként eltérő birtoknagyságokat jelentett, mindazonáltal legalább egy település adatai összehasonlíthatóak voltak. 419 417 Szabói., 1971. 66—103. 418 Bánkiné Molnár E., 1992. 42—43. 419 Ugyanakkor további problémák is vannak. Egyes településeken száz év alatt a fóldváltás mértékei is változtak. Berény például az 1819-es határfelméréssel egybekötött földosztály során kimondta, hogy az elkövetkezőkben 1 kötél föld már 20 holdas lesz. Egy tökéletlen átszámítás szerint ekkor a 0—25 forintos birtokkategóriába 1296, a 25—50-esbe 487, az 50—75-ösbe 85, a 75—100-asba 42, a 100— 125-ösbe 21, a 125— 150-esbe 9, a 150—175-ösbe 5, a 175—200-asba 4, a 200—225-ösbe 6, míg az efölöttiekbe összesen 5 személy tartozott. A legnagyobb birtokosok ekkor Kállay László 203, Ördögh András 170, Ágoston Sámuelné 159, Pintér Antal 154, végül Muhoray Istvánné 133 holddal. Mellettük a Horváth, Mizsei, Pethes, Mihálkovits, Bartal, Pethes stb. családok emelhetők ki. SZML Jászberény, tan. jkv. 1819. jún. 21. 161. 480. sz.; Uo. "A föld birtok öszve írása 1819-k évről. Más jellegű probléma van Dósán. Itt az 1858-as tagosítási telekkönyv ugyanis nem forintos földdel, hanem öl földdel számol, s a megmaradt levéltári anyag a pontos átváltást nem közli. Csak sejthető, hogy az öl föld 4,7 redempciós forint értékű lehetett. Ennek alapján a 0—25 forintos kategóriába 250, a 25—50-esbe 51, az 50—75-ösbé 22, a 75—100-asba 7, a 91
