Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

használatos kerületi terminológia alapján bizonyos, hogy az országos kategóriák közül döntően a polgárok a redemptusokkal, míg a zsellérek közül a házasok jórészt az irredemptusokkal, a hazátlanok pedig a helyi zsellérekkel tekinthetők azonosnak, bár bonyolítja a helyzetet, hogy a polgárokhoz sorolták a jórészt birtoktalan mesterembereket is.

395 Az adatokból kitűnik, hogy amíg a kerületi összeírások 1760-ban 75, 1766-ban pedig 69%-ban adták meg jászkun redemptusság arányát, addig 1786-ra ez az érték alig 55%-ra csökkent. (Ez az arányeltolódás akkor is jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy eltérő céllal készültek, sőt feltételezhető, hogy a mesteremberek miatt a valós arány még alacsonyabb lehetett pár százalékkal.) A több mint 11000 redemptusnak számítható (tisztviselő, nemes, polgár) személlyel szemben már az összeírt nem redemptusok száma is közelített a 10000 főhöz. Az egyes kerületek jellemzői némiképp változtak. A Kiskunságban 55%-os részesedéssel már meghaladta az irredemptusok aránya a redemptusokét. Különösen számottevő volt a súlyuk Félegyháza (61%) mellett Majsán (71%), viszont Fülöpszálláson a birtokosok továbbra is többségben maradtak. A Jászságban a birtoktalanok közel 43%-át alkották az összeírtaknak, de Jákóhalmán (50%), s Felsőszentgyörgyön (62%) ennél jóval magasabb átlagok is megfigyelhetők. A rangsor aljára került Nagykunságban ez az arány csak 35%-ra növekedett, feltehetően az ekkor zajló — s talán még be sem fejeződött — nagy bácskai kitelepülés miatt. Itt a népességet kibocsájtó öt református település adatai nagyjából a kerületi átlagot tükrözték, de az események ismeretében nem meglepő, hogy a mozgalomból kimaradt Kunszentmártonban a birtoktalanok aránya már az összeírtak 54%-át tette ki.

396 A jászkun társadalom XIX. század eleji tagozódásának bemutatására két jelentősebb forrás nyomán vállalkozhatunk. Az egyik a Kerületek levéltárában megmaradt 1825. évi összeírás, mely a családok számát tüntette fel nemes, birtokos és birtoktalan kategóriákba sorolva. Ebből Dósa adatai hiányoznak ugyan, ám ez aligha módosítja túlzottan a valós képet. Az adatsorok szerint a redemptusnak tekinthető első két kategória a Kerületekben öszeírtak mintegy 57%-át alkotta, azaz hozzávetőlegesen a 40 évvel korábbi állapotok állandósultak. Némiképp változott viszont a helyzet az egyes kerületekben. A Jászságban a földnélküliek az összeírtak több mint 38%-át tették ki, ami csaknem 5%-os arány béli csökkenést jelentett a korábbiakhoz képest. A települések közül Árokszállás (52%) és Felsőszentgyörgy (54%), illetve Berény (27%) mutatnak ettől lényeges eltérést. A Nagykun Kerületben a birtoktalanok aránya mintegy 36%-ot tett ki, tehát nagyjából a II. József-kori szinten mozgott. Ettől jelentősen eltért Kunszentmárton (61%), illetve Madaras (19%) és Karcag (csaknem 27%), alighanem még a bácskai telepítés eredményeként. A Kiskunságban a földnélküliek 52%-os részesedése a korábbiakhoz képest némi csökkenést jelent, 395 Fodor F., 1934. 912—913. 396 Fodor F., 1934. 907—916.; Dányi D.—Dávid Z., 1960. 64—65.; Szabó L., 1987. 73. 83