Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

éltek (91 fő), s 30—50 személy esett Berényre, Apátira, Madarasra, Kunhegyesre, Túrkevére, Kisújszállásra és Halasra. 1787-ben a Jászkun Kerületben 2222 nemes férfit írtak össze, ami alapján a teljes népesség 14%-át tehették ki. Főként Félegyházán, Halason, Karcagon, Apátin és Berényben csoportosultak. Fényes Elek szerint 1847-ben a Jászkun Kerület 195233 lakosából 7856 fő volt nemes, azaz arányuk kb 4%-ra fogyott.

358 A Jász Kerületben 1787 és 1805 között a nemes férfiak száma 318 főre csökkent,

359 majd 1851-ben a Jászságban már csak 207, a Kiskunságban 285, a Nagykunságban pedig 256 volt a nemes családfők száma. E nagyméretű csökkenés okai még nem feltártak.

361 A nemesekkel kapcsolatban a kerületi közgyűlés már 1764-ben kimondta, s a magyar országgyűléssel is tudatta, hogy előjogaikat elismerni nem hajlandó*

62 A helyi nemesség egyes csoportjai ennek ellenére a XVIII. század végétől sorozatos, ám sikertelen kísérleteket tettek nemesi előjogaiknak a Kerületekben — a jászkun privilégiumok rovására — történő elismertetésére. E törekvések azonban mindenkor településeken belüli, pár embert összefogó szervezkedésként jelentkeztek, s — a helyi engedetlenségektől, szolgálat- és adómegtagadásoktól eltekintve — a vármegyékhez, illetve az országgyűlésekhez történő panaszlevelek írásában merültek ki, melyekben "elnyomatásukon" siránkoztak. Egy-két család (pl. az apáti Tajthyak, s a halasi Tegzesek) állandó renitenskedése gyakran évtizedeken át követhető. A nemesek számának, arányának csökkenése mögött gyaníthatóan jogaik korlátozása, s ennek nyomán a Kerületekbe irányuló népmozgalomban való csekély részvételük, sőt esetleges elköltözésük állhat. Ismeretes, hogy az előnév azonossága alapján a Kerületekben igen sokan hirdették magukat nemesnek, hogy a fejadó, s a katonatartás alól kivonják magukat.

364 A társadalmi megítélését tekintve változó volt korszakunkban a mesteremberek helyzete. A XVIII. század második felében zömmel az irredemptusok között említik őket, de a reformkorra mind nagyobb számban fordulnak elő a redemptusok között is. Feltehetően a birtokok elaprózódása miatt kényszerültek sokan az időszakos iparosság felé nyitni.

365 1828-ban a Jászságban összeírt mesterembereknek mintegy negyede birtokolt földet, azaz ezek jórészt redemptusnak tekinthetők. Egyes adatok a Kiskunságban is ezt az arányt erősítik.

366 A XIX. század elejétől megszaporodó céhalakulások nyomán a mesteremberek számos irredemptus teher (téglaégetés, mészoltás, levélvitel, rabkeresés, stb.) alól mentességet kaptak, mivel ezek a céhszabályokkal is ellenkeztek,

367 majd a 358 Bizonyítja ezt még: Rácz I., 1988. 97—98. 359 Fodor F., 1942. 215. 360 BotkaJ, 1991. 356. 361 Rácz I., 1988. 98. 362 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1764. nov. 8. 235—236. 363 Soós A., 1935. 4—6.; Bánkiné Molnár E., 1982. 367—373.; Uő., 1988. 358—360.; Fényes E., 1847. II. kőt. 474. 364 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1842. jan. 3. 1. 1. sz. 365 Szabó L, 1982/a. 18—20. 366 Gulyás K., 1993. 277—293. 367 SZML Jk. Ker, kgy. ir. 1831. 4. fasc. 188. sz. 77