Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
1973-ban jelent meg Nyakas Miklós "A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és a polgári átalakulásunk kérdése" című tanulmánya, melyben a szerző e kiváltságolt terület társadalmi mozgalmaival kapcsolatban több rendkívül fontos, lényegi megállapítást tett. Az alábbiakban ezek fontosabb, vizsgálódásaink nyomán némileg potosított alaptételei közül idézünk. 286 A Hajdúságban egy eredetileg nem feudális jellegű — sőt korábban egyenesen élesen antifeudálisnak mondott — mozgalom fokozatos feudalizálódása figyelhető meg, egy kései, utólagos közeledési kísérlet a feudalizmus országos rendszeréhez, sőt osztályszerkezetéhez. A fő törekvés a birtokos rétegek számára a teljes értelemben vett nemesi szabadság, az országos nemesség megszerzése, egyénenkénti biztosítása, s a célkitűzések eszmei alapja a nemesi gondolatkör. Idővel ez a távlati cél az országos elutasítás nyomán annyiban módosul, hogy az új elképzelés már a privilégiumokban foglalt nemesi jogok egészének a birtokos rétegek számára történő teljes kisajátítása, míg a jobbágyi jellegű terhek maradéktalan áthárítása a birtoktalanokra. A helyi viszonyok sajátosságai folytán e célkitűzések nem igénylik a személyi függés kiépítését. E megállapításokat már csak azért is fontos elöljáróban rögzítenünk, mivel nem csupán a Hajdúság, hanem a másik szabad kerület, a Jászkunság korabeli társadalmi mozgalmaira és a helyi redemptus birtokosság törekvéseire is maradéktalanul érvényesek. E jellemzők olykor talán kevésbé nyílt módon, óvatosabb megfogalmazásban nyertek itt kifejezést — amiben az eltérő történeti fejlődés mellett az 1702—1745 közötti eladatás, a jobbágysorba süllyedés veszélyének túlságosan is közeli emléke, a királynői kegyként visszanyert szabadság, a kerületi vezetésben domináns katolikus G^sz) elemek túlsúlya, a Józsefi abszolutizmusnak a jászkun törvényhatósági önállóságot, s a frissen megújuló privilégiumokat fenyegető törekvéseinek közelsége is közrejátszott —, de a XVIII század végétől csaknem 1848-ig világosan kimutathatók, s előbb a jászkun redemptus "birtokos" lakosság nyílt, majd burkolt nemesítési kísérletében, ennek sikertelensége nyomán pedig a redemptusság jogainak az országos nemesekéhez való óvatos közelítésében, végezetül a jászkun privilégiumokban foglalt nemesi jogok és jobbágyi kötelezettségek részleges felosztására való törekvésekben nyertek, időszakonként változó intenzitással megfogalmazást." 286 "A Hajdúkerület esetében ... világosan végigkísérhető egy folyamat, melynek során egy erősen antifeudális színezetű mozgalom maga is feudalizálódik, beépül a feudális társadalomba és annak szerves alkotóelemévé válik. ... A nemesi jogok és jobbágyi kötelezettségek megoszlanak az egyes rétegek között. Ezért a kerületi feudalizmust — a Kerület feudális rendszerét — úgy is felfoghatjuk, mint a nemesi jogok egy részének (vagy akár egészének) megtestesülését egy bizonyos társadalmi rétegben, és a jobbágyi terhek hordozását egy másikban: a küzdelmek célja a nemesi jogok biztosítása és a jobbágyi kötelezettségek áthárítása. Ez persze nem a személyi függés rendszerében valósult volna meg. ... A Kerületekben a fundamentális kérdés akörül forog, miképpen lehetne a hajdúfundust nemesi jogokkal körülbástyázni. A Hajdúkerület lakosainak legfőbb álma a teljes értelemben vett nemesi jogállás megnyerése. A társadalmi küzdelmek célja ennek megfelelően a nemesi gondolatkör jegyében folynak." Nyakas M., 1973. 77—79. 287 Bagi G., 1991. 74—77., 88—89., 95—96. és 131. 60
