Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A Napóleon elleni háborúk nyomán a XIX. század első évtizedében több alkalommal is válságos helyzetbe került a Habsburg Birodalom. A Jászkunság 1815-ig szinte évente állított ki megszabott számban reguláris újoncokat, de sokszor még ez is kevésnek bizonyult. Az uralkodó több alkalommal a jászkun felkelést is elrendelte, mégpedig a régi elvek szerint. 1805-ben ez 600 lovas kiállítását és felszerelését jelentette, 1809-ben viszont emellett még egy 287 fős elit lovasegységet is felállítottak, amely a nógrádi felkelő lovasezred egyik osztályaként résztvett a győri csatában. Egyébként a jászkun nemesi felkelés szerepe a hátország rendjének biztosítása volt. 1813-ban még utoljára egy 150 fős "volontér" lovasalakulat kiállítására került sor, melyben talán még a privilégiális katonaállítási elvek is szerepet játszottak.

252 1815-től a nagy európai háborúk véget értek. A jászkun nemesi felkelést ettől kezdve már soha nem hívták egybe, noha a Kerületek redemptus lakosai eztán is évente 5000 forint szablyapénzt fizettek az insurrectionális kasszába.

253 1848-ig rendszeres újoncállításra is csak három alkalommal (1822, 1831, 1841) került sor. Ekkoriban a jászkunokat több huszárezredben is említik. 1831-ben a "Nádor huszárokhoz zömmel csak a jászságiakat osztották, míg a kis- és nagykunok főként a "Ferdinánd" huszárokhoz kerültek. Az újoncállítások alkalmával a Kerületek — a nemesi katonáskodás látszatát fenntartva — rendszerint csak azt kötötték ki, hogy újoncaik mindenkor a "magyar lovas ezredekbe" (huszárság) kerüljenek. Igazi rangot és presztízst azonban a "Nádor" huszároknál történő szolgálat jelentett. Ezzel magyarázható, hogy 1841-ben — a tíz évvel korábbi katonaállításra emlékezve — a kiskunok és nagykunok akarták saját újoncaikat ide küldeni, de végül abban állapodtak meg, hogy mindhárom kerület 62—62 főt ad az "idegen" regimentekbe.

254 A bevonultatottak birtokait, javait a családtagok mellett a község is vigyázta.

255 A kiszolgált katonák kedvezményeket kaptak. Az 1814-ben hozott kerületi határozat szerint a 20 évet katonáskodottakat a fejadó és a közmunkák alól mentesítették, ám a birtokaikról és jószágaikról való adózástól nem. A 12 évet leszolgált személyek csak fejadót nem fizettek.

256 Az újoncok létszámát a redempció summa, majd 1830-tól a férfinépesség arányában vetették ki az egyes településekre. Az újoncállítás módja gyakorlatilag 1848-ig a toborzás volt — az országosan már bevezetett — sorshúzásos elv ellenében. (Ez csak akkor lépett volna életbe, ha a régi módon nem sikerül az újonclétszám kiállítása, ám erre végül soha nem került sor.) A családosokat és az egykéket mindig kihagyták," s a francia háborúktól a kontingens nem redemptusokból történő kiállítására törekedtek, minthogy a nemesi felkelésre (insurgálásra) eredetileg ezek köteleztettek. A toborzást a korabeli "hivatalos" források nem kevés 252 Botka J., 1990.; Bagi G., 1991. 59.; Uő. 1993. 253. 253 Fényes E., 139. V. köt. 29. 254 "Pesti Hírlap", 1841. mára 27. 255 SZML Jászfényszaru, tan. jkv. 1789. aug. 8. 216. 155. sz. 256 SZML Jászkisér, körlev. jkv. 1815. 134. 137. sz. 257 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1805. 2. fasc. 707. sz. 53