Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
Az állami hadiadót (contributio) a helyi lakosság a török kiűzésétől kezdődően folyamatosan fizette, a Kerületekre kirótt nádori adóporták arányában. Ezek száma fokozatosan emelkedett, s a redempciót követő 78-ról 1764/65-től 83-ra, 1802-ben 100-ra, 1836-ban pedig 125-re nőtt. 241 A településekre és a lakosokra eső adóterheket a birtokolt javak értéke (dica) arányában osztották fel a Kerületeken, illetve az egyes közösségeken belül. Emiatt a redempciós kulcsot a hadiadó felosztásánál nem vették figyelembe. A gyakori, évenkénti vagyoni összeírásokkal igyekeztek az igazságos adókivetést és az arányos terhelést biztosítani. Az 1750-es évektől az adó alá eső javak mindinkább kibővültek, fokozatosan bekerültek az osztályozott házak, az irredemptusok, majd a redemptusok személyei. Az első két évtizedben a kerületi adókivetés általános jellemzője, hogy az irredemptiisra bizonyos adótárgyaknál (főként állatok), a redemptusokénál magasabb kulcsot — rendszerint annak másfél-kétszeresét 242 — alkalmaztak, feltehetően azért, mert egyéb adókat nem fizettek. A dicaegységekre eső adóösszeget is évente határozták meg. Az egyenlőtlen adóztatást 1771/72-től szünették meg. Ekkortól egységes adókulcs alá kerültek a redemptusok, irredemptusok és zsellérek adótárgyai, s csupán a személyükről fizetett összegek tértek el. A hadiadó 1752-től 45000, 1764-től 54—57000, majd 1802-től rendszerint 85000, az 1820-as években mintegy 70000, 1836 után pedig 87000 forintot tett ki. 243 Behajtása mindig nagy nehézségekkel járt, s gyakori volt a több éves adóhátralék is, előbb a redempció miatt, majd utóbb főként természeti csapások, háborúk következményeként. így 1846 novemberében mintegy 40000, fél év múlva pedig 60000 forint hátralékos adót regisztráltak. 244 Az évi 3000 arany (12600 rajnai forint) összegű nádori cenzust a jászkunok — Mátyás király törvénye alapján — 1745-től változatlan összegben fizették. Ezt a redempció táján még a települések, majd a XIX. században már a Jászkun Kerület házi pénztárából utalták ki. 245 241 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1838. 4. fasc. 220. sz. 242 Apátin már 1747-ben megfigyelhető ez. Ekkor az irredemptusok fejős teheneire, s a gulyabeli marháikra 20 helyett 40, míg az otthon heverő meddő marháikra és lovaikra 40 helyett 50 krajcárt vetettek ki. Ekkor már a földet nem váltók házait is adóztatták 1 forint 50 krajcárral. 1753-ban a fejős tehenekre 18 helyett 30, a hámos lovakra 27 helyett 45 krajcárt vettek ki, míg a libertinusok marháira 6, a szolgákéra 24, s a tavalyi szolgáké után 12 krajcárt. SZML Jászapáti, tan. jkv. 1747. okt. 8. 32. 2. sz.; Uo. 1753. okt. 6. 99—100. Félegyházán 1753-ban a redemptusok, irredemptusok és a zsellérek eltérő kulcsokkal adóztak. A marhák után a redemptusok fizették a legkevesebbet, majd a zsellérek következtek, s csak harmadikként az irredemptusok. Ugyanakkor személye után a redemptus és irredemptus azonos összeget fizetett, míg a zsellér ennek a háromszorosát. BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1753. mára 1. 54. Emellett minden adótárgy után kétszeres adót vettek be az irredemptusoktól 1753-tól Szabadszálláson és 1763-tól Kunszentmiklóson. BKML Kunszentmiklós, Adószedői összeírások.; Uo. Szabadszállás, Állami adóösszeírások. 243 Papp I., 1994. 333—335. Ugyanakkor Palugyay alapján az is elmondható, hogy a Jászkun Kerületet korszakunk végén jelentősebb állami adó terhelte, mint a szomszédos vármegyéket, így 1827-ben a 254000 lakosú Heves és Külső-Szolnok vármegyére 148 nádori porta esett, a közel 135000 lakosú Csongrádra 61, a mintegy 155000 lakosú Békésre pedig 84. Palugyay I., 1847. III. köt. 63—68., 125. és 145—152. 244 Palugyay I., 1854. 99. 51
