Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A jászkun tagosítás problémái mellett, illetve sok helyen ezzel együtt még fokozottabban jelentkeztek a jászkun önkormányzat privilégiális demokratizmusának visszaállításával kapcsolatos törekvések. A korábbiakban a tisztviselők adómentességének megszüntetését, az egyes hivatalok demokratikus választás általi betöltését, majd a népképviseleti rendszer mielőbbi bevezetését is követelő különböző helyi elképzelések fokozatosan a Jászkun Kerület régóta húzódó országos közigazgatási-önkormányzati reformjának (coordinatio) sürgetésében összegződtek, s váltak immáron az egyes közösségeken messze túlmutató, egységes kerületi igénnyé. 1840-ben Apátin követelték a külső tanács tagjainak növelését, a "Tanácsbéli Ürességnek" kiegészítését, s a tanácstagok kötelező, szabad választását.

1344 1841 nyarán Kunszentmiklós város tanácsa feliratban fordult a nádorhoz, melyben a kerületi tisztviselői kar adómentességének megszüntetését kérte.

1345 A nyár folyamán 129 kunszentmiklósi lakos küldött beadványt a kerületi közgyűléshez. Ebben bejelentették, hogy elöljáróikat a jövőben a "szorosan vett királyi privilégiumlevél szerint akarják választani, s minden azzal nem egyező szokást eltörölni kívánnak". A közgyűlés azonban azzal az egyszerű alaki kifogással, hogy a beadvány "egy kéz és egy toll által származik", a záradéka fenyegető, s nem a megfelelő úton került a megvitatandó ügyek közé, a kérést nem is tárgyalta.

1346 A fülöpszállásiak már említett — tagosítással kapcsolatos — beadványukban 1842-ben a külső tanács tagjainak választását követelték. Kijelentették, hogy "követeik választásában nékik választás nem engedtetett", s ezért "külső törvényhatóságok követei" révén a leendő országgyűléshez folyamodtak.

1347 A két legjelentősebb, s programjában is leginkább előremutató szervezkedés azonban Félegyházán és Berényben bontakozott ki. Félegyházán még 1842-ben néhány helyi lakos a tanácshoz fordult, mivel a "képviselőséget a szabad királyi városok módjára behozni" kívánták. A város a kényes kérdésben nem nyilvánított véleményt, hanem a kérelmezőket ügyükkel a kerületi közgyűléshez utasította. A lakosok ekkor Segesvári Ferenc ügyvédhez, a mozgalom későbbi vezetőjéhez fordultak, aki kérésüket írásba foglalta. A 323 aláírással ellátott beadványt az 1842. november 21-én tartott közgyűlésen olvasták fel. A javaslatot "ábrándnak mondták", s a kiskun kapitányt utasították, hogy annak káros voltáról győzze meg az érintetteket, minthogy a "60 ... képviselőre való szorítkozás nyomán egyesek jogai korlátoztattak volna". A hivatalos indoklás abból a már gyakorlaton kívüli elvből indult ki, hogy "jelenleg minden lakosnak joga van", s hogy az indítvány a privilégiumok korlátozását eredményezné, mivel akkor csak "azon 60 ember birtokolja a mindenkiével közös jogokat". A kiskun kapitány betegsége miatt azonban a "meggyőzés" elmaradt, s Segesvári 1843. február 16-án kérését a nádor elé terjesztette. József főherceg — Segesvári szerint 1344 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1840. febr. 28. 131. sz. 1345 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1841. nov. 4. 2440. sz. 1346 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1842. jan. 31. 131. sz. 1347 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1843. jún. 19. 439. 1467. sz. 216