Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

bejelentette, hogy a tisztújítás alá nem eső kerületi hivatalok betöltésekor a kerületi kapitányon, a valóságos nádori táblabírákon és közösségi képviselőkön kívül a "többi Tiszti Tagok" választásból való kizárását kívánja.

1330 1839-ben a szabadszállási tanács tevékenysége is helyi mozgalmakat indított el, melynek vezetői Páli József, Herpay Sándor és Kovács Alajos voltak. A lakosok Páli vezetésével az összes elöljáró szabad választását követelték, s szóvátették a tanácstagok közötti szoros vérségi kapcsolatokat is. Végezetül nyíltan megtagadták a tanácsnak az engedelmességet.

1331 Az 1839-es kisújszállási mozgalom a helybéli "választott és egyéb lakosok" — Mészáros Gergely, Pólya Sándor, Nyitrai István — vezetésével szerveződött meg. A zúgolódók sérelmezték az 1836-os nagy aszály idején felvett kölcsönök visszafizetése körüli manipulációkat, a közlegelőkből 80 év alatt folyamatosan történt "eladogatásokat", a kisebb tanács csonkaságát, a városi pénzek körüli visszaéléseket és a szakszerűtlen kezelést, továbbá a tanácsosok hanyagságait és szakképzetlenségét.

1332 Jellemző, hogy ezeket az eseteket a kerületi szervek rendszerint "néplázításnak" minősítették. A vezetőket megbüntették ugyan, ám joggal tarthattak a mozgalmak továbbterj édesétől. A társadalmi feszültségek éleződését jelentősen elősegítette az 1840. évi XXX. törvénycikk, amely a jászkun tagosítással foglalkozott, s vagyonos redemptus érdekeket tükrözött. Ez egyebek mellett kimondta, hogy a tagosítás alapjául nem a birtokosok száma, hanem a birtokok mennyisége szolgál, s ha ez az érintett település határának felét bármennyivel is meghaladja, a tagosítás késést nem szenvedhet, míg ha csak egyötöd rész kívánná ezt, úgy kérésüket perrel érvényesíthetik. Különösen fontos volt annak rögzítése, hogy a tagosítás kulcsául mindenkinek a pillanatnyi birtoka vétetik fel.

1333 A meginduló tagosítások

1334 szinte mindenütt kiváltották az irredemptusok, és az elszegényedett redemptus elemek ellenállását, minthogy végérvényessé, s visszavonhatatlanná tette kirekesztésüket a tagosítandó földekből. Ugyanakkor mißdennaposak voltak a tiszti visszaélések, melyeknek szenvedő alanyai rendre a kisbirtokosok közül kerültek ki. De jócskán bonyolították a helyzetet a redempció helyi sajátosságai is. A Nagykunságban már 1841-től említenek tagosításellenes mozgolódásokat.

1335 A madarasi tagosítás ellen 1842-ben több száz lakos adott be tiltakozó 1329 SZML Jk. Ker. kgy. jkv. 1838. aug. 6. 601. 1498. sz. 1330 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1839. 4. fasc. 2165. sz. 1331 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1839. 4. fasc. 2250. és 2253. sz. 1332 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1839. 4. fasc. 2882. sz. 1333 Csiky S.—Kolozsvári S., 1896. (1740—1835) 176—177. 1334 1838-ban Kunmadarason döntöttek a tagosítás mellett, s még ebben az évben a közgyűlés jóváhagyta a Nagykunságban a szántó- és kaszálóföldek egy tagban való kimérésének tervét is. 1840-ben Fülöpszállás tagosításáról, 1841-ben Mihályteleknek a belső határ tagosítása iránti kérelméről, Szabadszálláson a jakabszállási puszta felosztásáról, Alsószentgyörgy és Kunszentmiklós tagosztály iránti kérelméről, 1842-ben pedig Félegyháza Csólyos felosztására irányuló törekvéseiről van adatunk. Kormos L., 1967. 121.; SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1838. aug. 6. 600. 1498. sz.; Uo. kgy. ir. 1840. 4. fasc. 2439., 402. és 997. sz.; Uo. kgy. jkv. 1841. jan. 27. 91. 293. sz.; Uo. kgy. ir. 1842. 4. fasc. 405. sz. A jászkunsági tagosításokra lásd még: Galgóczy K., 1855. 108. és 155. 214