Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

figyelemmel kísérését rendelte el. A helyszíni vizsgálatok eredményeiről a kinevezett tiszti küldöttség 1836. február 27-én terjesztette be jelentését. Az ügyet lezáró kerületi határozat az érintett településeket és személyeket szigorúan megrótta, ugyanakkor elrendelték a tanácsi jegyzőkönyvek átvizsgálását, s a tisztikarra nézve sérelmes bejegyzések törlését is. Ez utóbbi lépésekre a tavasz folyamán került sor.

1325 A kiskun beadványon kívül 1832-től kezdve számos más jászkunsági sérelmet is eljuttattak az országgyűléshez, melyek zömmel szintén a tisztviselői kar előjogaihoz kapcsolódtak. Ezek száma igen nagy lehetett, mivel már 1834 elején külön közgyűlési határozatban foglalkoztak e kérdéssel. Ekkor kimondták, hogy a "felsőbb helyekig felvitt több rágalmas panaszok és sérelmek ... az egész törvényhatóságra homályt, mind a legbuzgóbb Tisztviselőket méltatlan gyanúba hozó rágalmazó Előadásoknak hogy illendően elejét lehessen venni, ... akármely Megyebeli Lakosoknak Felső Helyekre terjesztendő Kérelmek a vagy panaszok volna az eránt bátran folyamodgyanak azok ... Tiszteletbeli Fiscalisi Czimmel felruházott személyekhez ... a rágalmazó folyamodásoknak mind irói, mind szerkesztői ellen, a Törvények sullya szerént fognak rendelkezni ezen Kerületek".

132 A saját ügyében is ítélkezni kívánó kerületi tisztikar a határozattal gyakorlatilag önhatalmúan felfüggesztette az 1723. évi VII. törvénycikk érvényét, mely országosan elismerte a diétához való felírás jogát.

1327 Ez a határozat idővel további problémák forrásává vált, de az elkövetkező eseményeket már nem tudta megakadályozni. Az országgyűlést követő évek helyi mozgalmaiban már rendre különböző sérelmek ötvöződtek az önkormányzati reform — kezdetben ösztönösen megnyilvánuló — óhajával. 1837-ben Halas város lakosai fordultak panasszal a kerületi közgyűléshez. Ebben sérelmezték, hogy a helyi tanács részéről a piacon eladott kenyér, búza és marha után adóval terhelik őket, a bormérés szabadságát felfüggesztették, s az egyre szűkülő határok ellenére a tehetősebbek idegen nyájakat és juhászokat fogadnak be, kik állataikkaf a kevéske legelőket rongálják. Kiemelték, hogy a "Borbíró, Erdőbíró, Második Bíró, s Perceptorok és többek a Tanács tagjai közül választatnak", s hogy a kisebb tanácsot a szenátorok fiai alkotják. Javasolták a társadalmi "controlentia" megteremtése érdekében a kisebb tanács létszámának felemelését, s a tisztviselők szabad választását követelték. A kerületi közgyűlés jórészt a tanács védekezését fogadta el.

1328 A halasiak 1838-ban új beadványt készítettek, melyben a "Tanátsbéliek választását, az adó fizetés és köz terhek alóli némellyek kimaradását" sérelmezték. A levélben "csoportozásra való fenyegetőzés" is foglaltatott. A városi terhek növekedése miatt több lakos is kijelentette, hogy "senem kaszál, senem szánt a városnak, fizessenek ha akarnak".

1329 A következő évben Halas városa 1325 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1836. 4. fasc. 504. sz. 1326 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1834. febr. 3. 134. sz. 1327 Csiky K.—Kolozsváry S., 1896. (1757—1740) 571. 1328 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1837. 4. fasc. 1053. sz. 213