Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

tisztikarok adómentességének megszüntetése, és a "terhek közös viselése " privilégiumokban foglalt elvének gyakorlati érvényesítése érdekében indult, s idővel további szervezkedések elindítójává vált. A jelek szerint ez volt az első olyan nagyobb jászkun megmozdulás, amely több településre is kiterjedt. Az utólagos vizsgálatok szerint e szervezkedés Kunszentmiklóson kezdődött. Az itteni tanács még 1832 januárjában tanácskozásra hívta a másik három felső település (Szabadszállás, Lacháza és Fülöpszállás) képviselőit, ám akkor azok még nem mutattak nagyobb érdeklődést az elképzelés iránt. A szentmiklósiak erre egyenesen Somogyi Antal (1768—1836) nádori főkapitányhoz fordultak. A kerületi közgyűlés azonban a kérés tárgyalását & jászkun koordináció^

321 országgyűlési vitájára halasztotta, s így az végül függőben maradt. Ugyanakkor a kerületi tisztviselők is kijelentették, hogy adófizetésre nem hajlandóak.

1322 1832 novemberében a kunszentmiklósiak újra megmozdultak. Az országgyűlés összehívásának hírére küldöttségeket menesztettek a többi kiskun településhez, s a kérdés újbóli felvetését javasolták. A tervhez ekkor már valamennyi "felső" közösség, valamint Halas városa is csatlakozott, ám Félegyháza, Majsa és Dorozsma elutasítóan válaszoltak. Hamarosan folyamodványt írtak a nádornak, amelyben a kerületi tiszviselői adómentesség ügyének országgyűlési megvitatását kérték. Ezt József főherceg válaszában meg is ígérte. Az országgyűlés folyamán azonban a "Publico Politicumok" — ahová ezt a kérdést is sorolták — nem kerültek tárgyalás alá. 1835 őszén ismeretessé vált az országgyűlés várható berekesztése, s a váratlan hír okozta csalódás újabb szervezkedéseket eredményezett. Az élen újra csak Kunszentmiklós állt. November elején a szentmiklósiak a kiskun településeket gyűlésre hívták, hogy a teendőket megtárgyalják. A tanácskozásra végül november 8-án, Kunszentmiklóson került sor. Ezen a helyi elöljárók mellett Fülöpszállás, Lacháza, Szabadszállás és Halas 2—2 fős tanácsi küldöttséggel képviseltette magát. Itt elhatározták, hogy ügyük érdekében József nádorhoz egy újabb folyamodványt írnak, s azt küldöttség által személyesen adják majd át. A "folyamodás" részletesen ecsetelte a tiszti adómentesség történetét, s az ezzel kapcsolatos sérelmeket. Utaltak az Albert nádori helytartó által adott kiváltság megszerzésének körülményeire, minthogy az "hosszas állandóságot nem ígérhetett, a minthogy a legközelebb tartott országgyűlésen ... portio fizetése meg is állapíttatott, melly is, mivel sarkalatos törvényeinken épül, változást nem szenvedhet, következésképp kötelező erővel bír". Sérelmezték, hogy "mind a Magistrates, mind a senatorok és más újabb hivatalbéliek száma annyira megnövekedett, hogy könnyű szerrel számítván 300 szabados famíliáknál többre 1321 Az országos igazgatási-önkormányzati rendszer 1790 óta húzódó egységesítő-korszerűsítő munkálatának Jászkunságra vonatkozó tervezete. Lásd: Bánkiné Molnár E., 1986. 1322 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1832. 4. fasc. 854. sz. Mindazonáltal a kiskun mozgalom arra késztette a Kerületeket, hogy a következő évben meg kellett határozniuk, kik élhetnek a közterhek alóli mentesség jogával a törvényhatóságban. SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1833. 4. fasc. 141. és 1330. sz. 211