Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
sérelmezték, hogy az irredemptus vagyonok adóztatását csak rajtuk követelik, a helyi reformátusokon viszont nem. 1288 A vallási kérdések az önkormányzat reformálásának szándékával is ötvöződhettek. 1791-ben Túrkevén a kisszámú katolikusok — a halasi, karcagi gyakorlat nyomán — szenátori helyet kértek maguknak, ám eredménytelenül. 1289 1811-ben Karcagon Csigarida Miklós redemptus görög gazda instált, hogy hittársai a szenátorok közé is bekerülhessenek, minthogy birtokosok, s eléggé vagyonosak is ehhez. A tanács az újítást "megintés" mellett utasította el. 1290 A vallási ellentéteknek a kerületi szinten is voltak nyomai, ezek azonban jórészt függetlenek voltak a rekatolizációtól. A redempciót követően a kerületi igazgatásban a katolikusok — részint jászok — kerültek a kulcspozíciókba, majd 1754-ben a két Kunság kapitányi székhelyeit is katolikus településekre tették át (Halasról Félegyházára, illetve Karcagról Kunszentmártonba). 1790-ben a kerületi önállóság helyreállításakor a református közösségek tiltakoztak az ellen, hogy a kerületi és a két kunsági tisztségeket is a jászok viselik. Követelték a kerületi tisztségek arányos betöltését, ám törekvéseik nem teljesültek. 1291 A két Kunság — az országos mozgalmak hevületében — erre a jászoktól való elszakadását is kimondta, ám utóbb viszakoztak. 1292 Még a jászkun belszervezet 1843/44-es vitáin is felvetődött a kerületi tisztviselők arányos betöltésének ügye. 1293 Különösen jelentős feszültségforrásként jelentkeztek a tisztviselői (tanácsi) visszaélések. Ezek némelyike — főként a kezdeti évtizedekben — a szabályozatlanságból is fakadt. Halason 1770-ben Búza főbíró ellen panaszkodtak, aki elsőként kezdett nagyarányú juhtenyésztéshez. A lakosok sérelmezték, hogy 1000 juha van, melyek helyén 400 marha férne el, ám a két állat együtt nem tartható. 1294 1799-ben a Kerületek a berényi nótáriusnak is csak abban az esetben javasolták nyilas adását, ha abba a lakosok is belegyeznek. 1295 1813-ban a Kerületek a kunszentmiklósi tanácsot rótták meg, mivel a "nagy szükség" ellenére a maradék kaszálót a tanácstagok maguk között osztották fel. Végül ezt "proportio" arányában a redemptusoknak adták ki. 1296 Utóbb még az erdőcsőszöket is a tanács elé idézték, mivel kiderült, hogy idegeneknek adogatták a fát. 1297 Fülöpszálláson ekkoriban szintén hasonló problémákat említettek. 1298 1288 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1803. febr. 11. 165. 30. sz. 1289 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1791. 4. fasc. 970. sz. 1290 SZML Karcag, tan. jkv. 1811. máj. 11. 83. 269. sz. 1291 Bánkiné Molnár E., 1993. 71. 1292 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1790. 255. 1236. sz.; BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. ir. 1790. Capsa G., Fasc. 60., No. 22. Itt utóbb az új helyzettel elégedetlen jászok Boros Sándor nádori főkapitány letételét is követelték a nádortól, mivel szerintük az durván szólt a tisztségeket monopolizálni törekvő katolikusokról. 1293 Bagi G., 1991. 163. 1294 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1770. mára 26. 110. 1. sz.; Uo. 1770. ápr. 30. 127. 1295 SZML Jk. Ker., kgy. ir., 1799. 1. fasc. 247. sz. 1296 BKML Fülöpszállás, körlev. jkv. 1813. mára 13. 127—128. 1297 BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1813. jún. 8. 148. 190. sz. 1298 BKML Fülöpszállás, körlev. jkv. 1813. 127—128. 205
