Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
jelentkező idegeneket a hazai törvényhatóságba való kiutasítással büntették. Ugyanakkor kimondták azt is, hogy ha szolga nélküli gazda szolgálatba nem álló személyről tud, akkor bejelentés esetén azt a bíró szolgálatfelvételre kényszeríti. 1163 1805-ben Halason a házzal és szőlővel bíró, de járójószággal nem rendelkező birtoktalanokat ugyancsak kötelező elszegődésre hívták fel, s az ellenkezőket annyiszor 25 pálca- vagy korbácsütésre ítélték, ahányszor az elszegődésre intettek. Emellett elrendelték a külső törvényhatóságokból való el nem szegődöttek "megcsapatás" utáni azonnali "kivetését" is. 1164 Két év múlva a Kerületek ehhez azt is hozzáfűzték, hogy a szülők a gazdálkodásra való fiaikat maguktól "el ne válasszák", ha nem elegendő javakkal láttatnak el, mivel akkor ezek szolgálatra fognak kényszeríttetni. 1165 1809-ben Félegyházán csak azon irredemptus mentesült a szolgálatba állás alól, aki házzal, szőlővel, igavonóval bírt, s így a királyi és közszolgálat viselésére alkalmas volt. 1166 Halason 1813-ban mindazok szolgálatra kényszeríttettek, akik "Magok Házaik, Famíliáik, vagy Gazdaságaik mellett nem éppen szükségesek és testi hibájok mellett nem akadályoztatnak". 11 A munkakényszer láthatóan a szegényebb irredemptusokra, a zsellérekre, s a tőlük nehezen elkülöníthető szolgaelemekre egyaránt kiterjedt. Végeredményben elmondható, hogy a helyi és kerületi határozatok a Jászkunságban igyekeztek a teherviselésre nem alkalmas, szabad munkaerőt a redemptus birtokok, birtokosok számára biztosítani Ezen elv a gyakorlatban a birtoktalanok zömét — a birtokosokhoz hasonlóan — ugyancsak a redemptus földhöz kívánta kapcsolni úgy, hogy e viszony a tényleges földtulajdont és birtokjogot nélkülözte. A Kerületekben a munkára kötelezettek sajátos rétegét alkották az idegen törvényhatóságból szolgálatot vállalók. 1831-ben a Kerületek ezek jogi helyzetét is szabályozták. Ettől kezdve "az ollyan idegenek tartatnak a Kerületekben commoransoknak, akik nem alattomosan, hanem a helybéli elöljáróság tudtával és megegyezésével telepedtek le valamely községben, ott rendesen adóznak, közterheket viselnek, és helyben egyfolytában tiz egész esztendőket eltöltvén, magokat azon üdő alatt rossz tetteikkel meg nem rovattak. A szolgálatra nem menőket különböző módokon büntették. így 1756-ban elrendelték, hogy ezeken a bírák a porciót kétszeresen hajtsák be a marhák után, s ha marhája nincs, úgy 1 aranyat fizessen, ha pedig lova lenne, úgy elvétessen. 1169 Herpay kiskun kapitány 1755-ben elrendelte a betyárok kötelező elszegődtetését. Aki erre nem volt hajlandó, azt gyalog regimentekbe adták, főként a "lovas betyárokat". Emellett lovaik elszedését is elrendelte. 1170 1759-ben Túrkevén kimondta a tanács, hogy a "betyárok" egy hét alatt elszegődjenek, mert 1163 BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1799. dec. 25. 193. 633. sz. 1164 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1805. ápr. 1. 339. 133. sz. 1165 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1807. jan. 14. 121. 10/2. sz. 1166 Bánkiné Molnár E., 1992. 61. 1167 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. ir. 1813. Capsa V., Fasc. 128., No. 6. 1168 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1831. 4. fasc. 799. sz. 1169 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, körlev. jkv. Í756. 81. 1170 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, körlev. jkv. 1755. 15.p. 188
