Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

szükségletre mindenkinek engedélyezték."

49 Kunszentmiklóson 1820-ban vitatták meg a városi jövedelmek növelésének lehetőségeit. Ezen a kinevezett deputátusok javasolták, hogy a sziksóseprést is árendába kellene adni.

1150 Dorozsmán ezzel kapcsolatban 1841-ben megállapították, hogy a sziksóseprés korábban sokáig szabad volt minden birtokos lakosnak, de idővel ezt is bérbe adták. A lakosoknak 5 forintot kellett fizetni ha eladásra sepertek, csak a magánhasználatra történő sziksóseprés maradt ingyenes. Ezt a rendszert a Kerületeknél több helybeli lakos sérelmezte, de sikertelenül. "Ha a széksó seprés — vélte a tanács — mindenkinek általánosan minden napra szabad lenne, ezáltal a hanyagságra sokaknak alkalom nyújtódnak, és többen magukat emiatt a dologtól vonnák el ... a széksó széthordozókat pedig a város és a társadalom mint folyton távollévőket éppen semmi szolgálatra nem használhatná, az ilyen lakosok a vetésekben, tilalmas legelőkben is éjszakai járások és a székes helyeken való tartózkodások által szembetűnő és gyakori károkat szoktak elkövetni, miértis az 5 forint évi taksa megmaradjon"."

51 A sziksóseprés árendába adása tehát nem jelentette a redemptusok erre való jogainak teljes megszűnését, saját szükségletüket a bérbe adott területről sokszor továbbra is biztosíthatták. 1837-ben Dorozsmán a tanács megállapította, hogy az árendások a sziksót titokban éjjel is söprik, s a redemptusoknak már nem jut. Ezért kimondták, hogy minden hétfőn délig egyedül a birtokosok söpörhetnek.

1152 Itt 1844-ben a sziksóseprést a fűbérrel együtt adták árendába, s a teljes hétfői napot a birtokosok kapták."

53 Az irredemptus lakosok esetében a téglaégetést szintén taxálták a települések, minthogy a föld redemptus birtoknak számított. Halason 1813-ban minden 1000 tégla után 1 forint beszedését mondták ki." 4 A közös földek igen speciális haszonvétele volt a gúzsvessző, élése leginkább a nádasokéhoz hasonlítható. Ennek vágása 1806-ban Halason az irredemptusoknak teljességgel tilos volt, míg a redemptusok feliratkozás, s a várostól kapott cédula ellenében mehettek vágni U5S A benefíciumok között hiába keressük^ a sómérést. Ezzel kapcsolatban a Kerületekben gyakorta kimondták, hogy ez sem a regale benefíciumok, sem pedig az úri haszonvételek közé nem tartozik.

i]5e Ez 1828 után a piacon magánosok által is árulható volt, de 5 fontnál nagyobb tételekben. Korábban e jogot szabadon birtokolták a boltosok."

57 1149 Rusvay L., 1969. 206. 1150 BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1820. febr. 5. 13. 35. sz. 1151 Győry J., 1937. 42. 1152 CSML Kiskundorozsma, tan. jkv. 1837. dec. 30. 72. sz. 1153 CSML Kiskundorozsma, tan. jkv. 1844. ápr. 27. 25. sz. 1154 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1813. jún. 26. 57.p. 87. sz. 1155 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1806. dec. 20. 114. 195. sz. 1156 SZML Jászkisér, körlev. jkv. 1839. 116. 1157 SZML Jászkisér, körlev. jkv. 1829. 265. 28. sz.; BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1828. nov. 13. 103. 279. sz. 186