Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A felsorolt adatok alapján látható, hogy az irredemptus szőlőföldeket tekintve a heteddézsmát, ill. dézsmát a terragiális taxa váltotta fel, melyet a terület, vagy a termés nagysága alapján szedtek be. A szőlőnek való földek osztásánál az irredemptusok a redemptusoknál itt is nagyobb ölenkénti árat fizettek. Ugyanakkor szembetűnő jelenség, hogy a Kiskunságban a terméketlen homok hasznosításának sürgető gazdasági igénye miatt az irredemptusokat nem zárják ki a szőlőföldosztásból, s ennek alapja sem mindig és teljesen a birtokkulcs. Feltáratlan, de alapvetően kétséges is, hogy a másik két kerületben, hol a szőlészet a külső törvényhatóságbeli földárendálások ellenére is sokkalta inkább kiegészítő jellegű a földművelés egyéb ágai mellett, ugyanilyen irányú volt-e ez a folyamat. Végezetül még egy megjegyzést kell tennünk. Úgy véljük, a jószágok után szedett terragiumhoz hasonlóan az irredemptus szőlők taxálása sem jelentett olyan méretű bevételeket a településeknek, mint azt korábban gondolták. Az értük beszedett összegek sem Berényben (1826), de még Halason (1844/45) sem érték el a 100 forintot. így már érthettőbbé válik, hogy némely települések, különösen a XVIII. század végéig, miért hanyagolták el ezek beszedését. IX.5. A puszták kérdése Az előzőekben már ismertettük, hogy egyes megváltott puszták, pusztarészek már a redempció eredményeként tőkeföldnek minősültek, sőt voltak olyanok is, amelyek utólag váltak tőkefölddé. Ugyanakkor viszont a járulékföldnek, tartozéknak minősülő pusztarészek esetében a korábban ismertetett elvek figyelhetők meg, azaz a redempciós váltság arányában történő, különböző időszakú osztások. Mindez természetesen elsősorban attól függött, hogy e részeket nyilasosztásos földnek, vagy legelőnek használták-e. A jászok kiskunsági pusztáit a XVIII. században rendszerint minden 20. évben osztották újra.'

062 Lacháza 1765-ben a kátói puszta felmérése után minden 5 forint váltságra mért ki 1 bécsi ölet.

1063 Halas 1765-ben az eresztői puszta redempció arányában történő felosztásáról határozott.

1064 Kunszentmártonban a mesterszállási puszta egy részét 1765-ben, majd 1773-ban szántóföldnek osztották ki, s minden pózna, vagy forintos kerthelyföld után 1 öl mesterszállási földet mértek ki.

1065 Halas 1779-ben a fejértói pusztán minden 2 forintra, Bodogláron, Tajón, Eresztőn és Balotán 1 forint 30 krajcár után osztott 1 öl földet,

1066 az 179l-es tagosító jellegű földosztály során pedig forintonként Bodogláron és Fejértón 140, majd a következő évben 148 négyszögölet.

1067 1062 Fodor F., 1942. 278. 1063 PML Kiskunlacháza, tan. ir. 1765. Capsa K., Fasc. 3., No. 16. 1064 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1765. márc. 24. 255. 1065 Dósa J.—Szabó E., 1936. 87—88. 1066 Nagy Szeder I, 1926. II. köt. 92—93. 176