Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

— arányában osztották ki. 8 1807-ben Kisújszálláson az irredemptusoknak nem adtak nádat osztály szerint, hanem a redemptusok után felszabadult területre mehettek ki.

999 Ekkoriban Karcagon is birtok arányában történt a kimérés,

1000 így 1811-ben egy lánc redempciós földre fél öl nád kiosztását határozták el.

1 ] Alsószentgyörgyön a bérelt sülyi pusztarészen termett nád elosztásának alapja a földbirtok, a sessiószám volt.

100- Berényben 1819-ben itt minden hold redempciós birtokra egy kéve jutott.

1003 Kunszentmiklóson 1813-ban az elmaradt nádasnak birtokosok közötti "proportione" elosztásáról határoztak.

1004 Karcagon 1819-ben a nádat lánconként másfél, majd a következő évben egy ölével osztották fel.

1005 1828-ban a halasi tanács a visszaélések nyomán kimondta, hogy ha valamely állatállománnyal rendelkező redemptus gazda jószága ellenére sem épít olyan istállót, amely a beszállásolt katonák lovainak befogadásra alkalmas, akkor a büntetésből nádosztástól el fog esni.

1006 Ladányon 1840-ben a nád- és kákanyilasok osztása során a 294 gyalogszámra egyenként 50 kéve nádat és 20 kéve sást osztottak ki.

1007 1841-ben a félegyházi tanács arról tárgyalt, hogy a ferencszállási nádat a birtoktalanok kizárásával miként ossza fel.

100 Karcagon 1846 őszén minden lánc föld után egy rúdalja nádast osztottak. Az árendált puszták nádföldjét itt leginkább az árendaösszeg forintjai után mérték ki. Ez figyelhető meg pl. 1807-ben a Túrkeve által bérelt Ecsegen is. Karcag 1855-ös jegyzőkönyve szerint a nádlást leginkább az ahhoz joggal nem bíró irredemptusok vették igénybe, s pusztították le, minek következményeként a birtokos lakosság jórészt nád nélkül maradt.

1010 Az évenként újraosztott földek kimérésénél ugyancsak szembeötlő a birtokarány szerinti kiadás, illetve az ezekből lassanként kiszoruló irredemptusok esetében a teherviselés mértéke szerinti megkülönböztetés. Sajnos határozottan nem állapítható meg, hogy az irredemptusoknak a nyilasföldek egyes fajtáiból való kiszorítása településenként egyidejűleg zajlott-e le. A Jászságban a nyilasok gyakori együttes emlegetése miatt talán sejthetők ilyen tendenciák. Feltételezhető, hogy e folyamat a települések sajátosságai miatt is gyorsabban játszódott le a gazdálkodás, illetve a redemptus gazdaság számára kiemelten fontos, de szűkösen meglévő nyilasfajták (kaszáló, erdő, nád) esetében. A jelek szerint az állandó, bár birtokarányos, mindenkire kiterjedő részeltetés fokozatosan ment át a részleges, s időszaki osztásra. Ugyanakkor a XVIII. század végétől több helyen is jelentkező résztagosítási, majd tagosítási tendenciák (Majsa, Halas, Árokszállás, Szabadszállás stb.) egyes településeken gyorsíthatták ezt a folyamatot. 998 SZML Jászberény, tan. jkv. 1810. jan. 5. 2. 3.sz. 999 Szabó L., 1994. 111. 1000 Bellon T., 1973. 49. 1001 SZML Karcag, tan. jkv. 1811. okt. 23. 161. 554. sz. 1002 SZML Jászalsószentgyörgy, Nyilasosztások, földosztások. 1003 SZML Jászberény, tan. jkv. 1819. jan. 23. 20. 57. sz. 1004 BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1813. jún. 20. 150. 197. sz. 1005 SZML Karcag, tan. jkv. 1819. jan. 3. 1. 1. sz.; Uo. 1820. dec. 26. 165. 691. sz. 1006 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1828. jan. 14. 3. 4. sz. 1007 SZML Jászladány, tan. jkv. 1840. jan. 4. 331. 3. sz. 1008 Fekete J., 1981. 84. 1009 Bellon T., 1990. 193—194. 1010 Bellon T., 1973. 109.; Uő., 1990. 196. 170