Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

pásztorbérnél 30 krajcár volt.) Az árendált pusztákon tartott állatállomány nagysága fokozatosan növekedett. A lakosok ugyan gyakran szerették volna elérni, hogy ezekről ne adózzanak, de sikertelenül. 1833-ban Túrkeve ilyen jellegű kérelme hiúsult meg a Kerületek ellenállásán.

703 A Kiskunság a Kerületek legtagoltabb, legösszetettebb problémákkal küszködő részterülete volt. A kiskunsági homok mezőgazdasági hasznosítása rendkívüli nehézségekbe ütközött, s az itt legnagyobb méretű állattartás mellett a földművelésen belül csak a szőlőtermesztés volt igazán ígéretes. A gabonatermesztés mennyisége elmaradt a másik két tájegységtől, s a hiányzó lakossági gabona biztosítása is az állattartásra nehezedett.

704 Félegyházán az árendás pusztákba a birtokosok és birtoktalanok egyaránt földbért fizettek, melynek nagysága itt is időszakonként eltérő volt. 1770/7l-ben a redemptus egy marháról 5, az irredemptus 18 krajcárt fizetett, noha az elkülönítést itt sem indokolhatta a redempció ténye. Minthogy a belső földeken eleve csak fejős juhokat és teheneket lehetett tartani, az irredemptusok számára más megoldás nem maradt, mint a dupla árendafizetés vállalása.

705 1772-ben Félegyházán a pusztabérletek miatt tíz juh egy marhaszámra való felvételéről határoztak, s rögzítették, hogy ha a fűbér a pusztaárendát ki nem tenné, a redemptusokra a "contributionalis conscriptio" (ti. az állami adóalapok összeírása) alapján az árendát ki kell vetni, egy vagy két marhára 1 krajcárt, vagy kevesebbet.

706 Hangsúlyozta a helyi tanács azt is, hogy a redemptusok korábban csak az irredemptus terragium és a pusztabér különbözetét fizették. 1808-ban Félegyházán Kömpöc és Páka árendájának — 9205 forint — kivetésekor megállapították, hogy a kerületi rendelés szerint 10 juh és sertés tesz egy öreg marhaszámot, s a fizetés alól még a magisztrátus tagjai, a plébános, valamint más adómentes személyek sem bújhatnak ki.

708 1844-ben Félegyházán megkísérelték az árendálás összegének arányosítását is a földnagyság és az állatlétszám figyelembevételével. Kimondták, hogy a negyed helyes birtokosnak 4 marhaszám számíttasson a kömpöci pusztán a fizetésből lehagyandó állatok közé, míg a többi birtokosnál ennek arányában adják meg a kihagyandó mennyiséget.

709 Lacháza redemptusai korszakunkban a bankházi puszta részeit bérelték. A bérletösszeget, illetve a pusztát 300—310 porciószámra osztották fel, melyből a birtokosok 1/2—2-t kaptak. Egy porció 1798-ban 3 forint 44 dénárt, 1816-ban 48 forint 40 krajcárt, 1824-ben viszont 9 forint 5 dénárt ért. (Ez utóbbi 702 Szabó L., 1966. 58. 703 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1833. 4. fasc. 887. sz. 704 Tálasi L, 1979. 705 Bánkiné Molnár E., 1992. 52. 706 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1772. júl. 11. 91. 1. sz. 707 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1772. máj. 25. 70. 708 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1808. mára 19. 537. 32. sz. 709 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1844. mára 12. 54. 142. sz. 140