Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
1793-ig Kisújszálláson nem szedtek terragiumot, mivel a Tisza a közlegelőket annyira elöntötte, hogy a város kénytelen volt pusztákat árendálni. 659 1774-ben a halasi tanács úgy határozott, hogy az irredemptusok és zsellérek a birkáktól ne — a jászkun településeken általános — egy garast, hanem csak két krajcárt fizessenek fübér gyanánt. 660 1778-ban Kunszentmártonban a városi tanács kimondta, hogy mivel a "Redemptus Lakosink /: az Irredemptus Lakosok Marhái sokasága végett :/ más idegen helyeken drága pusztát kénszerítetnek súlyosan exarendálni, arra nézve most meg határoztatik: hogy jövendőben a Földváltatlan egy eöreg marhátúl, avagy lótúl Terragiumot fog fizetni 30 x-t, egy tavalitúl 15 x-t, egy Juhtúl 6 x-t, és az dézsma bárány találtatik". 661 1779-ben Félegyházán a tanács megállapítása szerint a város terrénuma már annyira megszoríttatott, hogy "barom járóföldeket" már tetemes árenda fizetése mellett is alig lehet szerezni. Az árendának egyéb alapja, mint az irredemptusok terragiuma nincs, így már a redemptus lakosokra is taxát kellett kivetni. Mindezen okok folytán a béresek, juhászok és irredemptusok terragiumát minden öregmarha számra 18, a tavalyiak után pedig 9 krajcárban határozták meg. 662 Egyes adatok szerint 1789-ben a Kerületek a juhok utáni terragiumot 12 krajcárban szabályozták, 663 ám ezt a határozatot sem minden településen érvényesítették. Halason 1791-ben a juh utáni terragiumot 2-ről 3 krajcárra emelték. Az indoklásban leírták, hogy mivel máshol a terragium nagyobb, ezért onnan is ide jönnek a juhaikkal a juhászok és a gazdák. Emiatt a legelő nagyon lecsökkent, s a birkák nyomán a határ sivár, homokos részei növekednek. 664 Kunhegyesen 1792-ben a tanács megállapította, hogy a rossz időjárás miatt a birtoktalanok terragiumát több éven át nem szedték. A későbbiekre minden marha után 17 krajcár beszedéséről határoztak. 665 A Kerületek történetében a kutatások döntőnek tartják a terragium 1794-es — juhonként 12 krajcárban történő — meghatározását, mely azonban végül mégsem mindenütt vált ténylegesen kötelezővé. Ennek bevezetésére a Jászságban a fényszarusiak kérése adott okot, 666 míg a határozat Kiskunságra való kiterjesztése érdekében a halasiak léptek fel. 667 Bellon Tibor mutatott rá arra, hogy 658 Szabó L., 1987. 162. 659 Kiss G., 1959. 23. 660 Nagy Szeder I., 1926. IV. köt. 33. 661 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1778. máj. 9. 27. 6. sz. 662 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1778. febr. 7. 18. 2. sz. 663 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1794. szept. 20. 509. 370. sz. 664 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1791. máj. 27. 290. 2. sz. 665 SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1792. szept. 16. 377. 143. sz. 666 Fényszaru tanácsa a szűk határok miatt kérte a kevés birtokú, vagy földtelen emberek juhtartásának betiltását, vagy a darabonkénti 20 krajcáros terragium alá vételét, mivel az érvényes 3 krajcár rendkívül alacsony. SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1794. 9. fasc. 1254. sz. 667 Halas (majd Majsa és Kunszentmiklós) a jászsági terragiumemelés kiterjesztését azért igényelte, mivel az úrbéres vidékekbe ékelt város határába nagyszámú külső juhászt és juhot fedeztek fel, másrészt pedig mert az irredemptusok is gyakorta tagadhatták el az adó elől állataikat a szomszéd megyékbe történő áthajtással. A mellékelt kimutatás szerint a halasi irredemptusok 1128 marhára és 7719 juhra rúgó állatállományának mintegy negyede volt eltagadva az összeírok elől. Emellett panaszkodtak arra is, hogy a beköltözők felverik a redimált birtokok árát, s azt a redemptusok 135
