Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Korszakunkban a puszták miatt 1841-ben Félegyházán tört ki elégedetlenség. Ekkor Pap László és Ficsór Imre vezetésével mintegy száz lakos folyamodványban kérte a helyi tanácsot, hogy "pusztabeli nyilas illetőségeiket" adják ki nekik. Hangsúlyozták, hogy "belső földjeik" már régebben eladattak, de ferencszállási és csólyosi appertinenciáik nem, s ezt "örökítő levelek" révén igazolták is. A tanács válaszában jelezte, hogy a redempció óta a tanyaföldek és a közhasznú puszták tulajdonosai ugyanazok voltak, s az utóbbiak ezek jövedelméből mindenkor a tanyai földek arányában részesültek. Az elutasítás nyomán a kérelmezők a nádorhoz fellebbeztek, aki a következő évben, többszöri vizsgálódás után a kérést szintén elvetette. Az indoklás szerint a "földek váltsága egyedül a tanyai birtokokra vettetett ki Félegyházán a váltság alkalmával, a közös használatra kihagyott pusztarészek pedig folyvást úgy tekéntettek, mint a felosztott tanyabirtoknak járulékos részei, s ehhez képest történtek ... az erdő föld vagy nyilas osztások ... örök földbéri eladások és vevések: természetessen következik — azon más kerületbéli városokban is fennálló alap szabály, — hogy a ki tőke birtokát el adta, el adta véle a köz használatra hagyott pusztákban járulékos jogait is". Sajátos volt a helyzete a Kerületekben a házhelyeknek és a szőlőknek. Félegyházán ez 1841/42-ben jelentett bonyodalmakat, s a kerületi birtoklás egészére érvényes nádori határozatot eredményezett. 1842-ben előbb Félegyháza, majd a Kerületek is határozatot hoztak, hogy a szőlőföldeket nem lehet redemptus tőkeföldeknek tekinteni, s ezek után közhaszonvételekből való részesedés nem jár. °

3 A helyi szokásjog szerint a szőlők mellett a házhelyek sem minősültek tőkeföldnek, s így azt — a birtoknagyság veszélyeztetése nélkül -— aránylag szabadon lehetett eladni.

504 Sajátos problémát jelentett Kunszentmártonban az ugarföldek, s — a redempciós katonaállításban való részvétel nyomán — az ezt birtokló irredemptusok kérdése. Különösképp bonyolította a helyzetet, hogy ezeket az irredemptus fűbér és a redemptus teherként jelentkező szablyapénz (póznánként 5 krajcár) fizetésére is kötelezték.

505 Az ellentmondás láttán a nagyobb ugarbirtokosok 1791-ben kérték a várostól és a Kerületektől a birtokosi státust. Végül redemptusi jogaikat az aquisitorokra vonatkozó szabályok alapján ismerték el.

506 Árokszállás és Ágó puszta tagosztályának terve pedig 1823-ban született meg. Szabadszállás Jakabszállás pusztát 1840/41-ben osztotta fel. Nóvák L., 1994/a 103—109.; Uő. 1991. 49. SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1823. 4. fasc. 1883. sz. 502 Fekete J., 1981. 82—83. Félegyházán az 1841/42-es mozgalom vezetőiről kiderült, hogy azok súlyosan eladósodott kisbirtokosok voltak, akik így próbálták megrendült egzisztenciájukat, s vagyoni helyzetüket megszilárdítani. Gyanítható, hogy a többiek is hasonló gondokkal küszködtek, s a közhaszonvételekből való fokozatos kiszorulás, valamint a jászkun tagosítási törvény meghozatala nyomán a sokszor meg sem lévő, eladott, vagy zálogolt kisbirtokok végleges és visszavonhatatlan elvesztésének veszélye volt a meghatározó. A földek elvesztése ezeket az embereket közvetlenül létalapjukban veszélyeztette. 503 Fekete J., 1981. 89—90.; SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1842. jan. 22. 256. 405. sz. 504 Kolosy L., 1875. 400. 5.05 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1780. jún. 3. 104. 3. sz. 506 Dósa J.—Szabó E., 1936. 68. 115