Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Általánoságban elmondható, hogy a XVIII. század végére fokozatosan megszigorodtak a lakosként való bevételek, alapvetően a birtoktalan népesség felduzzadása miatt. A "bekéretzkedő" jövevények honosítása társadalmi állapottól, végzettségtől, utilitástól függően is nagyban különbözött, bár a forradalomig alapvető feltétel volt a keresztény vallás. A keresztény felekezetek között a helyi tanácsok igen kemény különbséget tettek (a helyi dominas vallásnak, vagy tapasztalatoknak

456 megfelelően), ám a Kerületek már alig, s akkor is csak az uralkodói kívánalmaknak engedve. A legkedvezőbben ítélték meg a jövevény honoráciorokat, szakképzettséggel bíró személyeket (jegyzők, orvosok, gyógyszerészek, geodéták, tanítók), bár kivételek is akadtak, melyek tanácsi, vagy közösségi ellenszenvhez kapcsolódtak.

457 Általában előnyben részesültek a mesteremberek, minthogy a helyi, elmaradott ipar fejlesztését számos királyi és nádori rendelet támogatta. Jákóhalma 1806-ban fogadta be Gusbat Zsigmond asztalosmestert, minthogy a "K. Rendelése szerént a jó mester embereknek megszerzésére igyekeznünk kellene".

458 1813-ban Karcagon Tóth József mészárost, ki már redimált földet bírt (!), vették be lakosként, azzal a meghagyással, hogy új házhely szerzésére jusst még nem fog kapni.

459 Halason az 1810-es években átlagosan 6—7 honosítás történt, ezek felét általában mesteremberek tették ki. 1822/23-ban Halason 4 fő kapott lakosi jogokat, köztük 2 csizmadia.

460 1827/28-ban Berényben 8 személyt vettek be lakosként, kik közül 5 morva és osztrák területről származó iparos volt.

461 Némiképp korlátozódott az iparosok befogadása a XIX. század második negyedében.

462 Gazdasági érdekek fűződtek a XVIII. században a görög kereskedők honosításához, kik a XIX. században helybeli adófizetőként, s birtokosként ellenezték a zsidó kereskedők működését, a kerületi szinten teljes sikerrel.

463 Általában jó alkalmat adtak a lakosként való befogadásra a háborús időszakok. 1800-ban a Nádor huszárezred felállításakor például Halason kimondták, hogy a katonának önként jelentkező személyek minden taxa nélkül azonnal lakosi jusst kapnak, sőt a mesterlegények emellett a céhekbe is "ingyen vétetnek be".

464 456 így Kunszentmárton 1773-ban kimondta, hogy "soha többé Helységünkben oláh vallású személyt sem szolgálatra sem lakni nem engednek". SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1773. dec. 4. 137. 2. sz. 457 Félegyházán például egy nótárius letelepedését akadályozták meg. BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1771. ápr. 6. 92. 458 SZML Jászjákóhalma, tan. jkv. 1806. febr. 22. 39. 10. sz. 459 SZML Karcag, tan. jkv. 1813. dec. 20. 150. 591. sz. 460 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, Másodbírói ir. 1822/23. 12. sz. 461 SZML Jászberény, tan. ir. (Hiv. Tud.) 1828. Capsa 48., Fasc. 5., No. 76. 462 Szabó L., 1982. 24. Halas már 1803-ban a Helytartótanács felhívására azzal válaszolt, hogy elegendő mesterembere van, s azokra nincs szükség. BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1803. szept. 25. 210. 143. sz. 463 Papp I., 1987. 303—322.; Uő. 1989. 27—51.; Uő. 1990. 25—52. Mindazonáltal a gazdaság, gazdálkodás szükségleteinek meghatározó voltát mutatja, hogy a görögök által elkerült Kiskunság egyes településein olykor a kerületi határozatok ellenére is kereskedhettek zsidók, sőt néhol még lakosként is befogadták őket. 464 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1800. okt. 17. 161. 420. sz.: Uo. 1814. jan. 24. 134. 16. sz. sz. 109