T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Kriza Ágnes: A nevelés Bethlen Miklós önéletírásában
A közfelfogással teljesen ellentétesen Keresztúri Pál nem alkalmazta a testi fenyítéket: „ki hinné sokszor ne hibáztam volna, egyszer csapott csak arcul tanulás közben, nem hogy vert vagy veretett volna; említvén odafel is micsoda igát vett le rólam". 38 Ezzel szemben „Gyümölccsel, dicséret, szép szóval etc. kedvet és kedvességet szerzett." 39 - emlékezett Bethlen Miklós. „A tudomány lehetősége a szociális társadalom kifejlődésétől függ." 40 Kemény Gábor megállapítása alapján elmondhatjuk, hogy a magyarországi, illetve az erdélyi pedagógiának a nyugat-európai polgárosodás nyújtott táptalajt. A hazai gondolkodók tanai ilyen körülmények között megszülethettek, ám az itthoni viszonyok között szélesebb körben nem valósulhattak meg. Míg Angliában „Jászberényi Pál... Londinumban híres gyermektanító ember volt a Keresztúri methodusával, úgyhogy osztán a király engedelméből publica scholát tartott, de kivált urak, főemberek gyermekeiből usque ad incidian malorum et ipsius exitium azután egynéhány esztendővel mérget fognak adni szegénynek" 41 , addig Erdélyben Keresztúri elszigetelt maradt, neve halála után feledésbe merült. Mégis megindult egy hosszú folyamat, amelynek révén az iskolák apróbb reformokat hajtottak végre. így volt ez a verés alkalmazásával kapcsolatbari is. A testi fenyíték használata a XVIÍ. század végétől háttérbe szorult az iskolai szabályzatokban, s az évszázadok során fokozatosan végleg eltűnt onnan. A ma embere számára azonban minden bizonnyal megkérdőjeleződne Keresztúri nevelői nagysága, ha megtudná, hogy a kiváló pedagógus ebédenként együtt borozgatott kis diákjaival... valamint a debreceni (Békefi 1899) XVII. századi iskolai törvények alapján. 38 Ö. I. 112. 39 Ö. I. 145. 40 Kemény G. 1948. 400. 41 „Usque ad invidiam malorum eí ipsius exitium": a gonoszok irigységének felébredtéig, saját maga vesztére. Ö. I. 192. 360
