T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Kriza Ágnes: A nevelés Bethlen Miklós önéletírásában

Ez a nevelési eszme a XV. században még korszakalkotónak tekinthető a pedagógia történetében. Ám a XVII. századra már elavult lett, s leginkább a fejlődés gátját jelentette. Nem is a gyermekek ártatlanságának, tisztaságának megőrzése tekintetében, hiszen ez mint cél nem változott meg. Sokkal inkább az eszközöket illetően. Ez a század már a Comeniusok, az Apáczaik, a Ratkek és a Keresztúrik kora volt. Bethlen Miklós így emlékezett meg Keresztúri Pálról, a gyulafehérvári udvari iskola vezetőjéről, tanítómesteréről: „Ez a Keresztúri Pál gyermek-tanítani ritka és példa nélkül való ember és Erdélyben s Magyarországban nem találkozott soha addig.párja ... igen reá vigyázott ama mondásra: Omnia sponte íluant, absit violentia rebus." „Szerette tanítványát, az is őtet; játékra annyi üdőt adott, hogy meguntuk, asztalnál és minden conversatiókban nagy szabadságot."

25 Igaz, Basirius is a szeretetre építi a tanár és diák közti kapcsolatot, ám Keresztúri Pál módszerei mégis sokkal emberségesebbek, gyermekhez közelebb állóbbak, modernebbek. Apáczai így szólítja fel korának tanítóit: „Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványaival ő magát szerettesse; magát a külömb-külömbféle elmékhez jól alkalmaztassa."

26 „A XVII. század eszménye a belülről irányított, feudális kötöttségektől mentes, önállóan gondolkodó és cselekvő ember volt, aki képes együtt fejlődni a tudománnyal és társadalommal."

27 A század reformer pedagógusai számára a „humanistaretorikus" embereszmény már elavulttá vált. A nevelés történetét tehát nem szakíthatjuk el a polgárosodás folyamatától és a tudományok fejlődésétől. Az új cél, az új ismeretek új eszközök alkalmazását tették szükségessé. Ahogy Keresztúri nevelési elvei, úgy Apáczaié is 24 Vargha 1907. 21. 25 Omnia sponte íluant, absit violentia rebus: Minden magától follyék, távol legyen a dolgoktól az erőszak; conversatio. társalgás. Ö. I. 144-145. 26 Idézi a Magyar Encyclopaediából: Fábián Î975. 180. 27 Fábián 1975. 166. 356