T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

S. Lackovits Emőke: A gyermek a falusi társadalomban és a családban. (Veszprém megye, 1880-1950)

asszonyok őrködtek a fiatalok közös találkozási alkalmain, akiknek figyelmét sem egy nem odaülő mozdulat, sem egy szemvillanás nem kerülte el. Lány-legény kapcsolatnak szigorú szabályai voltak, amelyet csak kevés esetben és nagy merészséggel lehetett áthágni. E szabályok megsértőit - pl. ha a legény elvette a lány csomagját vagy Nyaradon az általa vitt tele vödör vizet - először csak megszólták, s szüleiknek jelentették, később pedig „szájára vette őket a falu". Az ilyen fiatal elveszetté vált a közösségében. A gyermekek közösségi lényekké a testvérek között és a gyermektársadalomban, kortársaik között, játék közben formálódtak, amelynek életkori sajátosságaikhoz alkalmazkodó formái jól elkülöníthetők. Ennek során a felnőttek világának, a faluközösségnek ellesett szokásait úgy gyakorolhatták, hogy sajátjukká tették a törvényeket, közösségi normákat, s mire a falusi társadalom teljes jogú és értékű tagjai lettek, mindezen tudás birtokában állhattak a szülőket az idő elmúltával felváltani kész nemzedék sorába. Sajátos helyzetű gyermekek voltak azok, akik korán árvaságra jutottak. Őket vagy a nagyszülők (apai vagy anyai) nevelték fel, vagy ha anyjuk halála után apjuk megházasodott, a mostoha gondjaira bízattak. Az anyját elveszített gyermekek sorsa az esetek nagy részében sanyarú volt. Legjobb azoknak a helyzete volt, akiket a nagyszülői szeretet vett körül, vagy nagynénjük mostohaként nevelte tovább őket. A református kisnemeseknél gyakorivá vált az a szokás, hogy a feleség halála esetén az özvegyen maradt apa gyermekei érdekében valamelyik sógornőjét vette feleségül. így a vagyon is egyben maradt, s a gyermekek sem szenvedtek idegen asszony szeszélyeitől. Előfordult, hogy a mostoha korán elüldözte a háztól a gyermekeket. Ha volt nagyobb testvérük, ő vette gondozásába őket, ha nem, szolgának, cselédnek szegődtek vagy valamely gyermektelen rokon, esetleg keresztszülő házában húzódtak meg. Ismeretes olyan eset is, hogy a már férjnél lévő leánytestvér vette magához a kisebbeket, s nevelte fel anyósa, apósa megértő szeretetének segítségével. Bár a közösség megvetette az árvákat sanyargató, velük rosszul bánó, sőt őket éheztető mostohát (lett légyen az akár 437