T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Kriza Ágnes: A nevelés Bethlen Miklós önéletírásában

2.2 A gyermekek korai halálozásáról A XVII. század embere együtt élt a halál tudatával. A gyer­mekhalálozási adatok megdöbbentőek ebben a korban. Az új­szülöttek 25%-a halt meg négyéves kora előtt. A gyermekek 50%-a élte meg a felnőttkort. 10 Bethlen Miklóst sem kímélték ezek a szörnyűségek. „Én az atyámnak elsőszülött fia voltam... Lőttének utánam sok fiai, leányai, de ihol csak én vénültem meg, a többi ki gyermek, ki szép ember korában halt meg, maradéka sincs többnek, hanem csak a két öcsém Bethlen Pál és Sámuelnek". 11 Bethlen Miklós sem panaszkodhatott a kevés gyermek miatt: „A háló­házamról írnom nem illik, s nem is szükség, bizonyság tizenhét gyermek", 12 ám közülük is kevesen élték meg a felnőttkort. Egyik legmegrázóbb élményét így meséli Bethlen: „Isten há­zasságomat meggyümölcsözteté, egybekelésünk után circa húsz hónappal lőn leányunk Zsófi, azután ismét esztendővel Maris­ka, és azután egy és fél esztendővel Mihály fiam ... nagy örömünkre, de az mindjárt ismét nagy keserűségre változék, mert a fiú még hat heti alig vala, a két leányka, egyik három esztendősnél, a másik kettőnél nagyobb, szép, nyelves futkosó korokban tizenkét óra alatt egymás után meghalának." 13 Ilyen demográfiai viszonyok között csak azon csodálkozha­tunk, hogy a XIII. századtól kezdődően - mikor a helyzet a halálozás tekintetében hasonló volt -, Bethlen Miklós korára kialakult egy újszerű érzékenység a gyermekek iránt. „Mintha a köztudat csak ekkor fedezte volna fel, hogy a gyermek is halhatatlan lélekkel bír. Biztosra vehető, hogy a gyermeki sze­mélyiség iránti megnövekedett figyelem az erkölcsök mélyebb krisztianizálódásához kapcsolható. " 14 A gyermekkor felismerésével egyidejűleg a nevelés céljának átalakulását figyelhetjük meg. 10 Benda 1980. 77. 11 Ö. I. 108. 12 Ö. I. 110. 13 Ö. I. 239. 14 Ariès 1987. 49. 353

Next

/
Oldalképek
Tartalom