T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Virág Magdolna: Gyermek és iskola. Az iskola, az iskolában szerzett tudás helye egy mezőségi falu értékrendjében

- Pendzsi néni, aszmondja, most eszünk, s egy ora múlva itt vagyunk, hogy mér nem engedi a leanyakat az iskolabo. (Me két testvérek votunk, itt van Ménesi Ilona.) - Na, azt mondja, hat gyertek! (nem magazodtak regen, me tegezte, me hat fiatal vot, édesanyám öregasszon vot.) Gyertek, azt mondja, lassúk, hogy mit csináltok! - De, azt mondja, maga -kérünk zsákot, kérünk mindent - de maga csak mind mondja: „Vegyetek, vegyetek! " Az őrmester tanitatta. „Vegyetek, ha nektek van kedvetek, vegyetek!" Na, akkor édesanyám mind csak azt mondta, ahogy tanitatta az őrmester. Aszongya a biro: - Menj, aszongya, adjál zsákot, hogy vegyenek! (Törökbuzat.) Aszongya: - Nem hiszem, nem odadom a zsákot, hogy vidd el a gyermekek szajabul az élelmet! Nem engedte édesanyám. Az őrmester megmondta, hogy ne engedjen semmit, me úgyse csinálnak semmit, ha nem ád ü a kéziből. Azt mondta (a bíró): - Ötöztesd fel valami bócskorakkal... s küdd az iskolába! - En, Petra, - nyugodjék édesanyám ahogy mondta - En, Petra, soha az életbe! Az én leányomnak bocskort a labara nem húzok! Te húzzad, me te roman vagy ... nem is mondta „roman", me „oláh", me akko ugy mondtak... (...) Én soha nem, az én leányom magyar, de a tééd oláh, azt mondja. Te huzzal bocskort neki, de én nem! (nevet) Na, s akkor NagyRománia vot, me ez vot ... magyar világ előtt. Na. S annyiba maradt. Többet soha az életbe, se nem küldtek iskolába, se nem mentünk. Nem vot semmi baj. - Egyáltalán nem járt iskolába Juliska néni? - Egyáltalán! En az iskola mellett jártam, de benne nem! Egyáltalán. (...) Akko ma megvot a háború, má nem törődtek úgy azt iskolává! - Kár. - Kár is vot! En is azt mondom. Ó, hányszo mondtam: „Fiaim, én levágnátok tükteket, én lennek az elnök, hogyha én irast tudnék!" Na. Me eszem vót. Megmondom őszintén. 387