T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Virág Magdolna: Gyermek és iskola. Az iskola, az iskolában szerzett tudás helye egy mezőségi falu értékrendjében

lanság (tévézés). Mindennek ellenpólusa: a sáros falu, a mezőgazdasági munka legfőbb jellemzői (sokkal nehezebb, mint a gyári munka; elvégzéséhez gyakran a napi 16 óra sem elég); a termelőszövetkezetnek végzett ingyenmunka. Az iskolának, a tudásnak nem annyira az értéke nő meg, sokkal inkább az eszköz szerepe válik nyilvánvalóvá: tanulni azért kell, hogy a gyermek fiatalként, felnőttként „szabaduljon meg a kapától". Az itt elmondottakhoz néhány számadat kapcsolható: 1981 és 1989 között a helybeli általános iskolában 116 tizennégy éves végezte el a 8 osztályt. 83%-uk továbbtanult Kolozsvárt. Néhányan érettségiztek, többségük viszont a 10 osztály elvégzése után valamilyen szakiskolára felvételizett. Felsőfokú végzettsége egy(!) fiatalnak van (tanítóképző). Rajta kívül mindössze négyen jelentkeztek felvételin különböző fakultásokon, hárman siker nélkül. A szakképzett munkások közel 10%-a ez év elején munkanélküli volt, 9% pedig Magyarországon vállal munkát már hosszabb ideje. A családos fiatalok 60%-a Kolozsvárt lakik, jobbára saját lakásban; 10% más helységben telepedett le; 30% Visát választotta lakóhelynek. Az 1989-es év az iskolarendszerben is hozott változást. Csökkent a szaklíceumok száma, megemelték az elméleti líceumokba való felvételi vizsga követelményszintjét, ugyanígy az érettségi vizsgákét is, a meglevő inasiskolák pedig - az eddigi gyakorlattól eltérően - nem kötnek munkaszerződést az oda jelentkező fiatalokkal. A gazdaság instabilitása, a növekvő munkanélküliség, a falu felnőtt társadalmának apatikus küzdelme egyebek mellett a visszakapott földekkel, a sok munkával - mindez befolyásolja a mai gyermekek iskolai teljesítményét, tanuláshoz való viszonyulását. Az egyre apadó létszámú osztályokban (legalacsonyabb létszám: 4 gyerek) alig van, vagy teljesen hiányzik a versenyszellem, a gyermekek jó része folyamatosan képessége alatt teljesít. Az intelligenciaszint kutatása a nem szakember számára megközelíthetetlen feladat, viszont vannak olyan más, nem intellektuális személyiségtényezők, amelyek sokkal inkább vizsgálhatók, megfigyelhetők. Az iskolai tevékenység fő hajtóereje a beállítódás, a motiváció. Ezek a belső hajtóerők, a teljesítményvágy, az önmegvalósítás 385