T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyermekek saját készítésű ékszerei

Nemzetközi összehasonlítás Természetes anyagú gyermeki ékszerekre csak kevés külföldi példát találtam. Nem valószínű, hogy ezt a témát másutt kifejezetten vizsgálták volna, úgy mint én most. Azt persze a németek is észrevették, hogy a gyermek mindenből mindent tud csinálni - ékszert is; tehetem hozzá. ("Kinder wissen aus allem alles zu machen", Goethétől idéz N. Bartha Károly.) A német Karin Göbel a fülre akasztott cseresznyét csak az igazi fülbevaló utánzatának tartja a bemutatott, 1930-as évekbeli kisfiúk fényképén, szemben azzal a ténnyel, hogy az 1980-as években már kisfiúknak is van az átlyukasztott fülcimpájukban fém fülbevalójuk, mint az apjuknak. A magyar P. Alcsuti Katalin viszont úgy véli: „A fülbevaló eredete talán a fülre akasztott cseresznyére, vagy más hasonló gyümölcsre vezethető vissza." Az utánzásra utal (és nem megőrzött régiségre) Vértes László azzal a példával kapcsolatban, hogy a XX. század elején busman rabszolgagyerekek sárga fűből a sárgarezet tökéletesen utánzó gyűrűket készítettek: „Nyilván itt is az a helyzet, hogy azok, akiknek nem jut, a kevésbé ,tehetősek' beérik pótlékkal, utánzattal is." A szalmagyűrűt a sokác gyermekek még a XX. század köze- pén is kedvelték, amikor a magyarok már nem. Azt mondják, úgy jó, ha nyers szalmából készül, „mert ha megszárad, altkor törik. Az ujjra teszik a gyűrűt, úgy kötik. Úgy áll, mint a kúp. Régebben meg mint a köröszt, úgy állt, úgy csinálták". Változott a gyermekdivat is... A lószőr gyűrűk, karkötők és láncok készítését kutatva Gudrun Hernpel a gyermekek érdekes szerepét tárta föl ennek a technikának a hagyományozásában. Az osztrák gyerekek az első világháború alatt orosz hadifoglyoktól megtanulták ezt az ékszerkészítési módot, ők mutatták meg az osztrák apácáknak, akik a napközi otthonban foglalkoztak velük. Az apácák aztán lószőr- (és haj-) ékszerkészítési versenyeket szerveztek számukra, amelyben 1915-ben a nyeremény például egy darab kukoricakenyér volt. 684