T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyermekek saját készítésű ékszerei

gesztenye, cseresznye, kosárka és hajnalka magjából ,,fiiles kosárkákat ... vágnak úgy, hogy a kosár felső széle a füle mellett jobbról-balról egy-egy derékszögű cikkelyt faragnak ki belőle, a belét pedig kikaparják. Legkönnyebben megy ez a friss magnál, mert szívós, úgy hogy éles bicskával is meg lehet dolgozni, a száraz mag pedig már törékeny s csak a reszelő élének enged" - írja Hathalmi Gabnay Ferenc. b) A jüzőszálak A kalotaszegi gyermekek - Péntek János és Szabó Attila följegyzése szerint - ^wszálra is szokták fűzni a nadálytő és a tüdőfü virágfejeit. Országszerte leggyakoribb azonban, hogy a gyöngyszemeket fehéres, ritkábban piros, kétszeresen vett cérnára vagy egyszeresen vett pamutfonalra, spárgára, tehát ipari megmunkáláson átesett szálra fűzik; varrótű segítségével, amivel a szemeket átlyukasztják. A levélkinövéseket az átlyukasztásra is alkalmas drótra fűzik. c) A füzérek szerkesztése Amint a felnőttek gyöngysorait is általában azonos anyagú, színű, méretű szemekből fűzik a magyar falvakban, a gyermekeknél is ez a leggyakoribb. Esetleg keverik a színeket: babot más színű babbal, piros kukoricaszemeket sárgákkal, nyers színű „csigatésztát" pirított barnással. Ha mégis keverik az anyagokat, akkor általában növényit növényivel (például babot tökmaggal vagy kukoricával), állatit állatival (kagylóházat csigaházzal). Előfordul ipari anyag közbeiktatása: szalma közé „ezüstpapír", alufólia. A füzérek végén egy-egy megkötő szálat képeznek ki vagy zárt gyűrűvé dolgozzák össze a gyöngysort. 677