T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyermekek saját készítésű ékszerei

Termésekből, magokból ősszel sokféle mutatós ékesség készül. A vad növények közül a csipkebogyó (Rosa canina), a kecskerágó (Euonymus europaea L.), a húsos som (Cornus mas) vagy a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) magja jó alapanyag. A termesztettek közül a cseresznye (Cerasus avivum), a meggy (Prunus cerasus), a mogyoró (Corylus avellana), a dió (Juglans regia) gyümölcse; cseresznye, alma (malus pumila Mill.), a barack (prunus armeniaca), a szilva (prunus domestica L), továbbá a sütőtök (Cucurbita maxima), a hajnalka (Ipomea purpurea) és a kosárka (Mirabilis jalappa) magja. Különösen kedvelt ékszerképzők télen a hüvelyesek: bab (Vicia fába), borsó (Pisum sativum), lencse (Lens culinaris), valamint a kukoricaszemek (Zea mays), még olyan háziilag megmunkált alakban is, mint a pattogatott kukorica. Gabonamagvak lisztjéből gyúrt száraztészta, a bordázott, hengeresre csavargatott „csigatészta" darabkái is dekoratív ékszerképzők. Az állatvilágból a vadon élők köréből az elpusztult kagylók és vízicsigák a héjukat kínálják ékszerkészítésre, de sok gyermek nem szeret dolgozni ezekkel a „vízszagú" darabokkal. A ház körül tartott állatok testrészeiből a ló sörény- és farokszőre, a liba tollának szára, sőt a levágott liba gégéje kerülhet fölhasználásra. A felnőttek ékszerein az ásványvilág drágakövei találhatók meg és az agyag nem, a növényvilágból a borostyán, a kidolgozott fa fordul elő és a gyermekek által is fölhasználtakból csak a lószőr. Ezen kívül ritkábban emberi hajat is földolgoztak Magyarországon. Technikák Minden alakítás nélkül alkalmazható ékesség a páros cseresznye és a páros meggy. A termesztett elemeket általában változatlan felülettel alkalmazzák a gyermekek. Néha végeznek felületkezelést. Ez 673