T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Andaházy László: Falusi sárkánykészítés

készített és „Fasas" volt a neve. Olyan jól sikerült, hogy mikor elindította a földről, az három napon át nem esett le az égről. A kínai sárkányok neve eredetileg a „papírgalamb", a „papírsas" volt. Az építéshez használt anyag - hagyományosan a mai napig is - bambusz és papír, vagy selyem. A papírsasokat felhasználták hadi célokra, távolságmérésre, szórakozásra és gazdagságuk fitogtatására is. Csak a Szung dinasztia (1820) után kezdett az átlagemberek számára is elérhető szórakozássá válni a sárkányozás. Időben most értünk el oda, hogy beszéljünk arról, hogyan terjedt tovább Kínából a sárkányozás művészete. Elsődlegesen a buddhista szerzetesek jóvoltából, valamint a kereskedők és az olyan utazók, mint Marco Polo elbeszélései, útleírásai alapján. A következő főbb útvonalak határozhatók meg: Kína-Arábia-Észak-Afrika-Európa, Kína-Malaysia-Indonézia-Afrikát megkerülve tengerenEurópa, Kína-Malaysia-Indonézia-Ausztrália, Kína-Mongólia-kereskedelmi útvonalak-Európa, Kína-Korea, Kína-Japán, Kína-Hawaii-szigetek-Amerika. Marco Polo 1275-93 közötti kínai utazásáról szóló beszámolójában leírja, mit tapasztalt Kínában e repülő papírsasokról. Ismereteim szerint ez első európai megjelenítése a papírsárkányoknak, majd ezt követi számos leírás és képi, rajzos megjelenítés is, mint pl. az egyik legismertebb az 1405-ből származó római lovas figura, mely a kezében tartott rúdon repíti a sárkányt. A magyar faluban tudtommal az 1700-1800-as években jelent meg a sárkányozás. Először itt is a gazdag gyermekek játékaként. Sajnos az összes többi játékfajtára fordított kutatási idővel nincs arányban az a kevés játékkutatási eredmény, ami a sárkányozással kapcsolatban ismertté vált. Eddig számomra Csete Balázs, ifj. Gulyás János, Hathalmi Gabray Ferenc, Kiss 639