T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Füvessy Anikó: Tiszafüred környéki inas- és segédtréfák a múlt század utolsó negyedéből

ablakot röggel hajigálta. Mikor kijöttek, hogy mi az a zaj, a szamár beugrott a pitvarba. Az állandóan fáradt nőcselédekkel erősebb tréfákat is megengedtek maguknak, itt szintén a „firnájszosabb segédek" jártak az élen. A múlt században a mester házánál csak a cselédekkel mertek szórakozni, akkor is csak olyan időpontban, ha a mester és mesterné nem volt otthon. Az egyik füredi kötélverőnél a cseléd, Julcsa már 20 éve dolgozott. Esténként, ha elment a házaspár - fóleg télen fordult elő -, kiadta a mesterné a munkát, kukoricát kellett morzsolni, meg természetesen a sok gyerekre vigyázni. Julcsa mindig fáradt volt, mert éjjel a gyerekekhez is mindig neki kellett felkelni, így mikor a házigazdáék nem voltak itthon, igen mélyen aludt. Bizony, vele is csillagot rúgattak, sőt az is előfordult, hogy álmában a tomporát bekormozták, egeret engedtek az ágyába. Az inasok máshol is szívesen ijesztgették egymást egérrel, melyet a levetett kabát zsebébe dugtak. Egymás hátára szívesen akasztottak, szúrtak cédulát: „szamár, szamár vagyok" felirattal. Ártatlanabb tréfa volt, ha az ajtó kilincsét bezsírozták, kevésbé ártatlan, amikor a suszterinasok és segédek gombostűt szúrtak a suszterszékbe, ebbe ültették a cipőt próbáló kuncsaftot. Az új inasokat, akik még nem ismerték jól szakmájukat, a lakatosok, a fémiparban dolgozók kanyarfűrészért, ráspolyzsírért, a kovácsok nyolcas, tízes violinkulcsért küldték. Az asztalosok, gépészek (főleg a tréfásabb, fiatal mesterek) az új tanulókat fából vaskarika készítésére szólították fel. Persze a gyerek nem tudta megoldani, ilyenkor nagy derültséget keltett, ha a tréfás mester fahordóba állt és egy kis fémkarikát hajlított. Az őrsi volt gépész, Soltész Imre így tanította a későbbi asztalost, Bíró Károlyt, de vele meg az őrsi uradalmi gépész tréfálkozott így a század elején. A beavatatlant az idősebb inasok, segédek azzal „húzták", hogy a zsebébe dugott, vízzel teli üvegből háta mögött, a másik kezével biztos nem tudja a dugót kihúzni. Előtte az üveget alul átfúrták, és mikor kihúzta a dugót, a víz alul a nadrágjába folyt. Szintén a segédek vették rá az inasokat, hogy éjjel cse634