T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
H. Bathó Edit: Gyermekijesztők a Jászságban
„Elég rossz gyerek voltam. Anyám mindig mondta, ne félj, jön a drótos és elvisz!... Mikor meghallottuk, hogy énekel, úgy futottunk, hogy csak na!" (Jászberény) „Gyerekkoromban, ha rossz voltam, azzal ijesztgettek, hogy elvisz a drótos Jani bácsi, vagy elvitetlek a drótos Jani bácsival! Nagybajuszú, öreg bácsi vót a drótos tót, még a neve is Tót János volt. Mi meg kiabáltunk rá: Jani bácsi! Van-e verébre való patkó? De akkor mán futni kellett, mert utánunk vágta a görbe botját. Féltünk tőle nagyon, mert olyan igazi, öreg, nagybajuszú ember volt, s a hátán ott volt a szerszámosláda is. Ettől olyan félelmetesnek tűnt, de a hangjától féltünk leginkább..." (Jászberény). Jászapátin a drótos-fitossal ijesztgették a gyerekeket, ha ki akartak menni az utcára játszani. „A drótos nagyon csúnya ember volt, hatalmas bádogláda volt a hátán és az mindig csörgött. Nagyon féltünk tőle..." (Jászapáti). Sajátos, egyedülálló alakja volt Jászberénynek az 1960-as évek végéig, Kutyafogó Pálya bácsi, aki nemcsak a kóbor kutyákat gyűjtötte össze, de egyben a gyepmesteri teendőket is ellátta. Szokatlan foglalkozása és különös ábrázata miatt gyakran ijesztgették vele a berényi gyerekeket. „Majd odaadlak a kutyafogó Pályának!" Az állatalakok közül a leggyakrabban a cicát, a kutyát, a denevért, a vidrát és a mitikus vízibornyút használták ijesztőnek. A cicával az egész kicsi, még járni tanuló gyerekeket ijesztgették: „Odaadlak a cicának", vagy „Megállj csak, majd elszalad veled a cica!" A kutyától általában a legtöbb gyerek félt, azért a szülők gyakran alkalmazták ijesztésre: „Nagy kutya jön, ne menj arra!" (Jászfényszaru), „Vigyázz, mert jön a nagy kutya!" (Jászberény) Kedvelt ijesztő lény volt a denevér is. „Megállj csak, majd belekap a hajadba a denevér!" Ezt olyankor mondták, amikor azt akarták, hogy a gyerek ne menjen ki a sötétbe. „Ha rossz voltam, anyám mindig azt mondta, hogy jól van, Kúti mama majd felvisz a padlására. Kúti mama a család bábája volt, nem messze lakott tőlünk. Egyszer felvitt a háza padlására, ahol denevérek voltak, és én nagyon megijedtem tőlük. így aztán soha többé nem akartam oda menni." (Jászberény) 623
