T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

csutkaszárhegedűn nyiszorgott. Cintányérként fedővel csörömpöltek, a többiek énekeltek: Düvü, düvü, lymkas fedő, Járjad, bolond, járjad! Tánc után a vőfély ismét hívogatott, immár a vacsorához: Réce, ruca, vadliba, Jöjjenek a lagziba, Hozzanak is kanalat, Hogy éhen ne maradjanak. Étkezés közben, mert igazi étel is került a felnőttek asztaláról, így biztatta a vőfi a társaságot: Egyetek, vegyetek, Hadd nőjjön a begyetek! Aztán, mikor megunták az üldögélést, ismét kezdődött a muzsika és a tánc: Esik eső, hull a dara, Fázik a menyasszony fara, Ahun fázik, betakarja, Ahun viszket, megvakarja. Szekéroldal, vendégoldal, Járjad, bolond, járjad! Amikor már elég volt a mulatozásból, a vőfély vetett véget a vígasságnak: Eleget ettetek, ittatok már, Vigyen a lábatok haza már!

10 A szabadban játszott játékokat általában a résztvevők toborzása előzi meg. Még ma is hallani az iskolaudvarokon, hogy főként lányok, egymás vállára tett kézzel összefogózva éneklik: 10 Demjén Lajosné: Az „áldott" Karcag. Budapest, 1992. 41. 566