T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Hornok Lajosné: A játék mint a munkába nevelődés eszköze az endrődi tanyavilágban

szották a gyerekek, nem ritkán egész estét betöltő történetekkel kikerekítve. Lehetséges, hogy ebből fejlődött ki a bábjáték? A másik, igen közkedvelt játék volt az ún. élethelyzet-játék: menyasszonyos, disznóvágásos, boltos, rabló-zsandáros stb. Ezek is helyi sajátosságokkal telítődtek. Például a Berettyópartnál volt egy Lyukashalom, ennek az oldalában a néphit szerint volt egy vasajtó, itt mentek be az alagútba a betyárok és az alagúton jutottak el a simái csárdáig. Úgyhogy a Lyukashalom nemzedékeken keresztül a legkedveltebb helyszíne volt a gyerekek rabló-zsandáros játékainak. A bújócskához is rendelkezésre állt az összes szalmakazal, a topolechez az össze nagygödör, a kivetőcskéhez is mindig megvolt a szükséges gyereklétszám. A purgához csak egy fadarab kellett, a golyózáshoz is jó volt a sárgolyó. A gombozáshoz különösen fontos volt a jó vető. Adatközlőink szerint a legjobb vetőt a háborús kitüntetésekből lehetett megformálni. A sár is fontos alapanyag volt, ebből aztán volt a faluban bőven. Jutott bikacsökre, pukkantóra, betlehemes figurára, mindenre. „Beszorulás után előkerült a bicska és a nyáron félretett fadarab, és megszülettek a csodák." „Nekem vót egy bátyám. Ez a bátyám egísz télen az istálló ablakáná faragott egy kocsit, meg négy lovat. A kocsit bevasalta ugyanúgy, ahogy a kovácsok bevasalják, lőcsököt, kereket, saroglyát is tett a kocsinak. Egy embert is faragott a bátyám, ült a kocsin, hajtotta a lovakot." „Hegedűt sokfelé faragtak, vettek rá húrt a boltban. Citerát minden parasztember tudott faragni. Boldi bátyám hatéves korába faragott egy három arasztos citerát." Pörgettyűt, zúgattyút, paprikajancsit, madarat, állatokat, mindent kifaragtak. Fűzfából, bodzából, nádból, cirokból, kukoricából is előkerültek a legkülönbözőbb játékok. Rongyból nem volt sok, csepű, az inkább adódott, időnként bőrhulladékhoz is hozzájutottak a gyerekek, mert a mi falunkban sok volt a cipészmester. Úgyhogy karikást is minden akkori gyerek tudott csinálni. Papír nemigen volt a faluban, így ezzel aligha játszottak. Ezek a játékok nem tartottak sokáig, újból és újból meg kellett csinálni. És ez a lényeg: maga a játékkészítés is már játék volt, vagy munka? Mindenesetre ügyességet igényelt, tervezést, kitartást, és tudatosította azt a tényt, hogy csak az lesz meg, amit az ember maga megcsinál. De a jól elkészített 534