T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Örsi Julianna: Korcsoportok Karcag társadalmában

hatásával azonban mindenképpen számolnunk kell (például a történeti tudat alakításában, Kossuth-kultuszban). Az olvasás (felolvasás) mellett fontos szerep jutott a politizálásnak (48-as eszmék megengedett keretek közötti továbbélése), a gazdasági tevékenység megbeszélésének. A két világháború között rádiót elsősorban a körökben hallgattak az emberek. Bizonyos játákoknak is helyt adtak: kártyázás, biliárdozás. E körök egyes ünnepeket is megünnepeltek (március 15., május 1.) Az ünneplést egy előadással és birkavacsorával kötötték össze. A körök fiataljai bálákat és. színi előadásokat is rendeztek. Amelyik körnek nem volt bálterme, az helyiséget bérelt, ha bált akart rendezni. Főleg a századfordulótól réteg szempontok is érvényesültek a körök szervezésénél. Az 1917-ben alapított Széchenyi Társaskörbe (népi nevén Úrikaszinó) elsősorban az értelmiség járt. A Polgári Kör a nagygazdáknak adott otthont. Külön körük volt a kereskedőknek, a vasutasoknak, a munkásoknak stb. A felnőttek társaséletének, a hagyományos szemléletnek megfelelően lokális egységekhez kötötten keretet adó olvasóköröket 1949-50-ben felsőbb utasításra megszüntették. Mivel az olvasókörök helyébe hasonló fimkciókat ellátó szervezet nem jött létre, az 1970-es években a felnőttek összejövetelei elsősorban rokoni keretek között szerveződtek. Irodalom Magyar Néprajzi Lexikon I. A-E. Budapest, 1977. Vajda László: A karcagi labdacéhek. Ethnographie 1943. 189-190.p. 490