T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Örsi Julianna: Korcsoportok Karcag társadalmában
A korzózás elterjedése előtt az iskolahagyott lányok és legények labdacéhet alkottak. A karcagi labdacéhekről az Ethnographiában jelent meg egy tanulmány Vajda László tollából. 19 Ezen ifjúkori társas szokásról ma már csak a hetven éven felüli karcagiaknak van emlékük, mivel az első világháború körül teljesen megszűnt. Vasárnap délután jártak ki a fiatalok a város szélire labdázni. Labdacéh volt a Ligetnél, a Füredi út mentén a Cseppentő-féle szélmalom körül, de bent a város központjában a mostani játszótér helyén is. Fiúk, lányok együtt játszottak: labdáztak, fogócskáztak. Legidősebb adatközlőim még hallották a nagyszülőiktől, hogy ők Iánykonikban fonóba jártak. „Esténként összejártak a cimborások egyikszer egyik helyre, másikszor másik helyre fonni." „A fonóban olajméccsel mécseitek, gyalogrokkán fontak." „Danoltak, játszottak is. A fiúk is bementek és mulattatták a jányokat." Később kézimunkázni jártak össze a lányok. A második világháború után szokássá vált a barátnők megajándékozása is (névnapkor). A menyasszony lánybarátnői a lakodalomban koszorúslányok lettek. A lánybarátságok házasságkötés után általában megszűntek. Gyakori vélemény, hogy „asszony korunkban is tartottuk a barátságot. Ha találkoztunk, beszélgettünk, de nem jártunk egymáshoz." A barátnő szerepét házasságkötés után rendszerint valamelyik hasonló korú szomszédasszony veszi át. A legénybarátságok tartalmilag több oldalúak. A legénykomák együtt jártak a kocsmába, a bálba. A tanyasi estéket is együtt töltötték a legénycimborák. A tréfálkozások mellett patkaporos bált is szerveztek a tanyán. A Rétoldalon (a város déli szélén) utcán is rendeztek táncmulatságot, amelynek szervezésében a fő szerep szintén a legényeké volt. A komák verekedésben is segítették egymást. A legények között kilakult baráti kapcsolatra a munkában is számítottak. „Búzahordáskor a komák mindig segítettek." 19 Vajda László, 1943. 180-190. 487
