T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Örsi Julianna: Korcsoportok Karcag társadalmában
lánynak veszik. Az idegen a ruha és a kocsi színéről állapítja meg a gyerek nemét. Az első cipőjét, kiscsizmáját rendszerint akkor kapta a gyerek, mikor iskoláskorú lett: „mire felment az iskolába". Új ruhát és kabátot is ekkor vásároltak vagy varrattak számára először. Gyakran serkentették a libát legeltető kislányt ilyenképpen: „így lesz piros rokolyára, tarka fökötőre való". Aki gyermeke öltöztetésére túl sokat áldozott, azt megszólta a közösség: „Lesz még a gyereked kicsiny csicsós, nagy rongyos"! Az iskolás fiúk jellegzetes ruhadarabja volt a század első felében a rövid nadrág. „Én tizenkét éves koromig még térdigérő rövid nadrágban jártam. Eszti nővérem akkor varrt nekem egy bokáigérő nadrágot. Én ösztönösen tiltakoztam ellene, de azt felelték: „ilyen nagy fiú nem járhat már olyan rövid nadrágban." 1 A századfordulón még a gyerekek egy része viselt bügatyát A mezitlábjárás az iskolás fiúk között még az 1960-as években is dívott. A két világháború között nyáron azonban még az iskolahagyottak is lábbeli nélkül jártak. „Tizenhetedik évemben... egy tanyasi suszter ... csizmaszárból csinált nekem egy pár szandált." - írja az előbbi visszaemlékező. A század elején osztályokról készült fényképek az iskolásjányokat húzott festőszoknyában, kis kötényben és két copfba font hajjal ábrázolják. Az iskolahagyott jány viselete is hasonló volt. Az eladó jány ünneplő ruhájára már több gondot fordítottak. E ruhadarabok leginkább követték a kor divatját és anyaguk is jobb minőségű volt, mint a hétköznapié. A nagyjánynak is csak két öltözet ünneplő ruhája volt az 1910-es években általában. „Amelyik jány nyalka vót, amelyiknek sok ruhája vót, azt nem vettík el a fiúk. Nem szerettík, mert a cifrababát nem lehet meggyőzni ruhával." Az első világháború körül e korosztály kapta az első lidiküröket (retikül). Az első világháború körül a legények már priccses nadrágot 1 Gy. Kiss István: Lapozgatás az emlékekben, (kézirat) 21.p. 476
