T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Gazda Klára: Néhány gondolat a „Síppal-dobbal" játékgyűjtemény kapcsán

érvényesült az életkori sajátosságainak megfelelő fokozatosság elve: a kezdetlegeset csak készségei kifejlődése után cserélte fel gondosabb tárgyakkal.

7 Dugó Dani kezdetben magányosan és „vagyontalanul" barangolt Tarcsafalva határában, később sátrat, majd házat rögtönzött magának. Még később, amikor már - a szomszéd és rokon gyerekek jóvoltából - dugótársai is akadtak, tökéletesítette és folyton gyarapította a saját gazdaságát, majd a falu közjavait is létrehozta, és irányította Dugófalva életét. Falugyűléseket hívott össze, törvényeket fogalmazott meg, azokat kidoboltatta, betartásukra felügyelt, a vétkezőket a bűnösségük fokának megfelelően büntette, a támadó „törököket" (tyúkokat) visszaverte. Télen „bábszínházi" előadásokat tartott a Dugó embereknek. 5. A játékszerek megnevezéséről. Érdekes tanulságokat kínál az egyes tárgytípusok megnevezésének változatossága.

8 A - Ennyire tökéletes nem volt. Próbáltak, de nem mindenki tudta. Az az ő dolguk volt. Volt csűr, de nem ilyen módos, mert ez módos, s ennek pontosan talált az ajtója is." 7 „Először úgy kezdődött, hogy harmadik elemibe járt, második elemiből harmadik elemibe, már egy sátort csinált, és akkor abba belefeküdt, és Dani mellette feküdt. Csak Dani volt meg. Első volt Dani. S akkor a sátor volt az első lakás. Azután jött a másik s a harmadik, akkor mind gyarapodott, gazdagodott, gémes kút... Akkor kiadta az utasítást, hogy össze-vissza járkálnak a csirkék s a tyúkok, az utcára kimennek, nem lehet ilyent, tessék az udvaron tartani, tessék az udvarra kerítést csinálni. - És csináltak az árok mellé kerítést, így. Ilyen fonott kerítés volt. Akkor kaput kellett csinálni. Őneki egy nagy kötött kapuja volt. - S akkor még a ház nem volt? - De, de a ház, ez a ház volt aztán az első. Módos ház. Először csak téglákból volt, három tégla, s az volt a ház. s azt mindenki meg tudta csinálni. S akkor tettek tetőt rá. Az is volt: két cserepet így, ne, egymásra tettek, s már az volt a háztető. És akkor már le lehetett vermi, és lehetett az életet megindítani. Berendezkedni. Ezek úgy apfódonként jöttek, jöttek, az ötleteket hozták, és ez volt az, ami bámulatos volt, hogy ők egyedül." 8 Például a fűzfasíp megnevezései a Síppal-dobbal gyűjteményben: síp, fűzfa síp, fiízfa furulya, tilinkó, tilinka, bika, töröksíp, fütyülő. A fűzfakéregből készült síp: hápogó, bikabosszantó, doromb, szipka, 98