T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Gazda Klára: Néhány gondolat a „Síppal-dobbal" játékgyűjtemény kapcsán

vásári és az ipari eredetű játékszerek. A magam gyermekkori tapasztalataiból tudom, hogy 1950 körül még sok gyereknek lehetett rongybabája, fózfasípja, de gyári edénykéje, társasjá­téka is. Egy-két saját készítésű játékszer divatszerűen még ma is feltűnik. Például néhány évvel ezelőtt egy szeles őszön a sepsiszentgyörgyi tömbházak között papírsárkányok tucatjait eregették, hogy már a következő tavaszon híre-hamva se le­gyen az egésznek. Tartósabban kedvelik Kolozsváron a papír­tölcséres-bergmancsöves fúvócsövet. 3. A játékszerek anyagáról. Amint az a szakirodalomból jórészt ismeretes, a népi játékszerek főleg természetes anyagok­ból készültek. Ez érvényes a vizsgált gyűjteményre nézve is. Igaz, hogy a bíráló bizottság - utólagos bánatára - kiselejtezte a műanyag, továbbá a „nem hagyományos" játékokat, s így fontos tudományos tapasztalat megszerzésétől fosztotta meg a kutatást, ezeknek a tárgyaknak a száma azonban nem volt nagy. E kérdéskör kapcsán az lehet az érdekes, hogy azonos tárgy­típuson belül hogyan oszlanak meg a különböző anyagfélesé­gek. Például kétszerannyi a szőrlabda, mint a rongylabda. Miért? Mert a parasztság körében általános szarvasmarhatartás természetszerűen kínálta a nyersanyagot a szőrlabdához, a rongy viszont értékes volt: rongyszőnyeget készítettek belőle. De valóban olyan fontos volt-e minden rongydarabka megőr­zése? Vagy inkább a játékszer kvalitásbeli különbségei okozták az arányeltolódást, - például az, hogy a szőrlabda rugalma­sabb? Netalán a hagyomány ereje volt a döntő tényező az anyag megválasztásában? e kérdésekre csak helyszíni gyűjté­sekkel tudnánk válaszolni. A puskák, sípok esetében (bodza- és tollpuska, fűzfa- és tollsíp) a természetből gyűjtögetett anyagok vannak fölényben. A kapókövezés golyócskáit - a jelek szerint - kézenfekvőbb volt sárból gyúrni, s esetleg kiégetni, mint - jóval körülmé­nyesebben - kellő számú báránycsontot összegyűjteni. Feltűnő a fa- és kocsányjátékok nagy száma, A nád és cirokszár ma már kivételes, a kukoricakocsány csaknem teljesen kiszorította. 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom