T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Janek Éva: Magyarországi múzeumok népi játékai

D) Állatfigurák A falusi gyermek a természetet jól megfigyeli, az élete javarészét a szabadban tölti. Utánozza, amit lát, megmintázza a jószágot a ház körül, az állatokat a legelőn, ahol 8-9 éves korára már igencsak munkába állt. Állatfigurákat külön szeretettel mintázza meg minden kornak és nemzetségnek a gyermeke. Az egyetemes játékanyagban is rengeteg állatfigura található. A magyar parasztgyermek a legkülönbözőbb anyagokból és technikával készítette el apró jószágait. A repülő madarat elkészíti kifúrt tojáshéjból, a hitelesség kedvéért tollat, papírt tesz szárnyként vagy farokként. Agyagból kotlós lesz, kis csibékkel. Egyéb állatfigurákat is készítettek még sárból, sokszor egész életképeket is rögtönöztek. Kukoricacsutkából az ország valamennyi részén megtalálhatók kis ökrök, kutyák stb. A letört cserépedények füleit lovaknak használták. E) Fegyverek A fiúk játékfegyverei, mint pl. nyíl, íj, kard stb. majd minden múzeum anyagában fellelhetőek. Megőrzi hagyományát a parittya, a különböző vágó- és szúróeszköz. A háborúkkal kapcsolatos technikai változások a gyerekjátékoknál is éreztetik hatásukat, így pisztollyal, harckocsival, repülőgéppel is játszanak. A fiúk készítenek puskákat tollból, bodzafából, tollpuskát a liba vastagabb tollából. Krumplipuskához lúdtollat alkalmaznak. Ezek kifúrt bodzafából, tollból készült csövek, melyekben egy szorosan beleillő fából való dugattyú mozog. A tollpuskát használják fúvócsőként is. Suhintót készít a hódmezővásárhelyi gyerek: „suhogós veszsző végére kis sárcsomót tesznek és messze magasba suhintják, kié megy magasabbra, azt lesik". 90