T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Györgyi Erzsébet: Gyermekélet Európában

A Gyermekkultúra kötet szemléletét tekintve kifejezetten 'gyermekpárti'. Miközben sok esetben a gyermekek számára készült, nyújtott kultúrát vizsgálja, azt a gyermekek szemszögéből teszi, vagy legalábbis abból a nézőpontból, amelyet a gyermekének vél. Különös előszeretettel mutatja be a gyermekek 'saját kultúráját', mindezt a tevékenységet, amelyet a gyermekek, öntevékenyen, szülői vagy pedagógusi irányítás nélkül végeznek. Ne vezessen félre minket ez a sokoldalú, gondolatgazdag, számos tudományág problémalátását egyesítő, Gyermekkultúrakötet: nem erre a témára ráállt intézmények munkájának eredményét összegzi és közvetíti, hanem sok egyéni erőfeszítés eredőjét. Természetesen nem ennyi kutató fó témája a gyermek, többen egy-egy szellemi kirándulás erejéig vállalkoztak az itt közzétett munka elvégzésére. Sokkal inkább problémafelvető, kutatásra ösztönző, helyzetfelmérő kíván lenni, egy fontos mérföldkő a kutatásban. Mire ismertetésem megjelenik, lassan tíz éve lesz, hogy az előadások elhangzottak, aktualitásuk azonban nem hogy nem múlt el, inkább nőtt a magyar olvasó számára. Ha hazai kutatásainkat nézzük, azoknak számos olyan vonatkozása van, amely itt hiányzik, az ebben olvashatók pedig a mi hiányainkra irányítják rá a figyelmet. A megközelítés különbségeinek tudomány- és társadalomtörténeti okai egyaránt vannak. A Gyermekkultúra-kötet mérhetetlen tanúsága: fontos, hogy figyeljük gyermekeink kultúráját, figyeljünk gyermekeink kultúrájára, amely - mint az élet sok más területe, s lám, nem csak nálunk, - korszakos átalakuláson megy keresztül, miközben ő maga, a főszereplő, a gyermek, csak azt a pillanatnyi állapotot ismeri, amelyben ő leledzik. Neki is szüksége van történeti perspektívára ahhoz, hogy megtudja: a gyors jármű, mely vele száguld, honnan indult, merre tart, s miképpen kapcsolódhat bele ő maga is irányításába. Nem is szólva arról, hogy a környezet, - amelyben útját megteszi - alakításából is módja lehet kivenni a részét megnövekedett szabadsága révén, netalán valóban együtt is működve azokkal, akik annak elsősorban alakítói, és akiknek szintén javára válik a történeti visz37