T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Györgyi Erzsébet: Gyermekélet Európában

Kiss Lajos 53 , sőt az általa idézett Gazda Klára 54 és mások je­lentős munkáit, továbbá számos néprajzi leírás idevonatkozó részleteit, amelyekből plasztikusan kirajzolódik a múlt paraszti gyermekéletének - természetesen még a továbiakban gazdagít­ható, kiegészíthető, de legkevésbé sem idealizált képe. Még a gyermekéletet szemléletesen bemutató, a köztudatba juttató ha­zai kiállításokról sem vesz tudomást, amelyek sora ekkor már elkezdődött, s napjainkig sem zárult. Abban azonban egyet le­het érteni a szerzővel, hogy a gyermekfolklorizmus - amely a népművészet hagyományának egyik fenntartási módja - két­séges nevelői értékkel rendelkezik, amikor azt politikai ünne­peken alkalmazzák. Az eszmei tisztázatlanság miatt nem tud­hatni, mire szocializál a direkt politikai célok szolgálatában megjelenített gyermekfolklór, az újfajta népszokásban való részvétel. Közvetlenül csatlakozik Libuáe Volbrachtová „Folklór és folklorizmus mint a szocializáció eszköze Csehszlovákiában" 55 című előadása. A szerző részletesen vázolja a családi élet ala­kulását hazájában az utóbbi évszázadokban, amely a társadalmi élet egészének alakulásával együtt módosult. Különösen jelen­tős volt az átalakulás 1945 után, amikor a tömegesen munkába állt anyák helyére a nagyszülők léptek, mint a gyermekek ne­velői. A magas színvonalú elemzésben igen árnyalt képet ka­punk a cseh társadalom életéről, ebben a kultúra alakulásáról, és a különböző politikai meggondolásokból, ugyanakkor a tár­sadalom egészséges életösztönéből élő, fennmaradt folklór nevelő, identitásalakító szerepéről. Egy hasonló, tényfeltáráson alapuló elemzés Magyarországon is jó szolgálatot tehetne, és elejét vehetné az információ hiányában tett sommás, általáno­sító megállapításoknak. Mindenesetre további vizsgálatokra, megfontolásokra ösztönöz a két, egymás után következő folklo­rizmust tárgyaló dolgozat merőben ellentétes konklúziója. 53 Kiss Lajos: A szegény asszony élete. Hn. é.n. A szegény ember élete. Hn. é.n. 54 Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Bukarest, 1980. 55 Libtée Volbrachtová: Folklore und Folklorismus als Sozialisations­instrument in der CSSR. 345-356. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom