T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Nagy Janka Teodóra: A gyermekek természetismeretének alakulása egy Duna menti faluban
már „mustohármagot" 9 a íuzfaágból, és a bodzapuska is a múlté. A búzavirág, a nádbuzogány és a fenyőtoboz mint régen, ma is dísze a lakásoknak, a növényi anyagból készített tárgyak köre viszont alaposan megváltozott. Az üvegfonás, a Bölcskén híres vesszőbútor-készítés már a múlté, felszámolták a kosárfonóüzemet. Egyre ritkábban raknak bodzafa nyelet a lapátba, kapába. A hordót sem falubeli mester készíti a hozott eperfából, nem csalánzsákban tartják a takarmányt, az öregek szájából hiányoznak a juharfa pipák. Még számon tartanak egy-két nádfedeles tanyát, a fiúk állítanak nyárfát május elsején, de már nem kell 'csetetintát' (bodzatintát) készíteni, s a mai gyerekek csak a filmekből ismerik a csípős mogyorófavesszőt. Egy-egy kiadós eső után régen a gyerekek elmentek gombászni a Laposba, a „Hanzedli-erdőbe", Bojárba, vagy Andráspusztára a Juhász tanyához. Ma a kisebbek még alig ismernek egy-két gombát, de 14 éves korukra megtanulják megkülönböztetni a környéken előforduló ehető és mérgező fajtákat. Azt, hogy a fózfagomba rántva, a szegíugomba pörköltnek és levesnek, a sampinyon gomba, az őzláb, a pöfeteg pörköltnek és rántva, a laska rántva, a lila pereszke pörköltnek és mártásnak elkészítve ízletes. Allatisme ret A megkérdezett gyerekek éppen annyit, vagy még többet tudnak a környezetükben élő állatokról, mint gyermekkorukban nagyszüleik. Csiga, katicabogár, szarvasbogár, cserebogár, tücsök, pióca, béka, fecske, gólya, rigó, fürj, cinke, vadgalamb, veréb, varjú, kakukk, fácán, sirály, hattyú, harkály, fekete gólya, kócsag, bagoly, denevér, héja, ürge, sündisznó, mezei 9 „Kilenc szálból fontuk, olyan volt, mint a kanászustor. Volt neki nyele, és két szalagot kötöttünk a végére. Elmentünk aprószentekkor a rokonhoz, ismerőshöz, s ezzel megveregettük a fenekét, hogy egészséges legyen, keléses ne legyen, beteges ne legyen soha." (Bátor Márton, 1926.) 298
