T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Rékai Miklós: Chaszid zsidó és magyar gyermekek kapcsolatai Kárpátalján

nevelés egyik legfontosabb célja. Ennek során tudatosítják a gyermekekben a vallási törvényeket, és azok relevanciáját, ami idejüket meglehetősen leköti {Rékai, 1994. 226.). Ezzel kapcsolatos, hogy a gyermekeket sokszor szokatlan környezetben látjuk viszont: felnőttekkel közös tanulás közben, különböző rituális cselekmények helyszínein {Schultz, 1985. 113.). Mindemellett látnunk kell azt is, hogy a felnőtt társadalom bizonyos esetekben él a gyermekek sajátos helyzete nyújtotta lehetőségekkel, és ha a szükség úgy hozza - különösen ünnepek idején - rájuk testál bizonyos, a felnőtteknek tiltott feladatokat. A zsidó jogban magától értetődő, hogy a törvény autoritását a gyermek is képviselheti, akár szüleivel szemben is {Lebovits, [1928] 36.). Jól érzékelteti ezt az alábbi interjúrészlet, amelyben a beszélő még gyermekkorában, étkezés közben a vallási előírások szerint fogyasztásra alkalmatlan - tréfli - húsból készült ételt talált tányérján. „- Említetted, hogy még gyermekkorodban egy vacsorakor törésnyomot találtál egy csirkecsonton. - Tulajdonképpen az nem volt friss törés, mert egészen sötétkék volt már, és össze volt nőve, és azt már nem értem, miért kelletet arra azt mondani, hogy tréfe, és nem kóser (vö. 2Móz. 12,46., 3Móz. 11,39.). Tehát ha kóser, akkor jogában áll az embernek enni tovább, ha tréfe, akkor abba kell hagyni az evést, és el kell menni a rabbihoz. Ha tovább ettünk volna, az már nagy bűn, meg kelletet várni az ítéletet. Az véletlen, hogy én tanultam, és megmondtam a véleményemet, de nekem még nem volt jogomban azt mondani, hogy ez kóser, és ehettek. Tehát az én szavam csak egy tanács lehetett, de nem hivatalos jog. Ha láthattam volna a törést, akkor ez már hanyagság, akkor azt mondhatta volna a rabbi, hogy tréfe az egész, dobjatok ki edényt, poharat, tányért. Itt nem volt hanyagság, mert amíg nem vettem le a húst róla, nem láthattam. Röntgent nem csinált az ember a tyúkra, hogy meg lehet-e enni." A gyermekek vallási felügyeletében a cselédek - nem mindig zsidók - is szerepet játszottak, a csoportközi érintkezések sajátos típusát teremtve meg. A cselédek - akik sokszor maguk 263