T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Fügedi Márta: A gyermek a matyó társadalomban

Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei - 50. Sorozatszerkesztő: Szabó László-Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya Fügedi Márta A gyermek a matyó társadalomban A matyóság hagyományőrző és -tisztelő, összetartó és öntudatos közösség. Sajátos népi kultúrájának kialakulását mindenekelőtt a gazdasági, társadalmi lehetőségeik leszűkülése, másrészt pedig a szigorú helyi endogámia és a környező református falvak gyűrűjében a színtiszta katolikus vallásosság motiválta. A matyók nehéz sorsuk, az embert próbáló munka, valamint az idegenforgalom nyomása alatti „kirakatélet" ellenére is meg tudták tartani kulturális összetartó erejüket. A hagyományok zárt helyi rendje segített a világ dolgaiban való eligazodásban, az élet új és új kihívásainak leküzdésében. „Ha az Isten bárányt ad, legelőt is ad neki" - mondják az idősebb mezőkövesdiek a gyermekáldásról. A gyermeket természetesnek és kívánatosnak tartották a családban, talán mind a születésük, mind az elvesztésük természetesebb volt, mint a mai társadalomban. A matyó „szapora nép" volt, a statisztikai adatok és a néprajzi szakirodalom is bizonyítják, hogy a lakosság növekedésének üteme messze meghaladta az országos átlagot. Bartucz Lajos szerint az átlagos gyermekszám 9, nem ritka azonban a 13-14 gyerek sem. Fludorovics Zsigmond pedig így fogalmaz 1913-ban: „Legkevesebb 4-5 gyermeke minden matyó párnak van, de akad olyan is, ahol 12-13 van, a 8-10 243