T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben

többször az ilyen gyermek csendes, visszahúzódó természetű volt. Csak otthon anyjának panaszkodott, s gyakran az anyját okolta származásáért.

156 A gyermek ha megtudta, hogy ki a természetes apja, gyűlölte, s ezt a gyűlöletet gyakran az anyja is szította. Előfordult, hogy legény-, illetőleg nagylány korban a törvénytelen gyermek otthagyta a faluját, városba költözött, munkát vállalt, és ott előítéletektől mentesen kezdett új életet. Arra is van példa, hogy a századfordulón Amerikába kivándorolt.

157 Veres Péter író, aki maga is szerelemgyerek volt, személyes érzéseit, tapasztalatait fogalmazta meg idevonatkozóan a Számadás című önéletírásában: '*[...] az ilyen emberek éppen a születésük miatt az életben sokkal nehezebben boldogulnak, ... Annyi tény, hogy rengeteg bántást, megalázást kell az ilyen gyermeknek elviselnie, amíg eljut, ha ugyan eljut a cinikus semmibevevésig. Mert bizony én nem tudtam eljutni soha. A cinikus kölykök visszaütnek és visszatrágárkodnak a többinek, néha a társadalomnak is, a nem cinikusak meg elvonulnak sírni. S ha tehetségesek, az akaratuk feszülni fog, hogy csak azért is megmutatom, hogy különb vagyok nálatok azért, hogy nektek igazi apátok van. Valószínű, hogy nálam is megvolt ez, mert ha végigvizsgálom a múltamat, a tudatomban mintha végighúzódna a »különb akarok lenni«. Lehet, hogy rendes házasságból születve más ember lettem volna."

158 A házasságon kívüli kapcsolatból született fiatalok az élet nagy eseményénél, a párválasztásnál általában hasonló eséllyel indultak saját társadalmi rétegükön belül, mint törvényesen született társaik. Többnyire vagyontalanok voltak, hiszen a törvény szerint nem örökölhettek, legfeljebb csak szokásjogi úton a XX. század fordulója után, így elvileg saját képességeik, emberi tulajdonságaik alapján vették számba őket.

159 Az anya vétke, ha közben tisztességes életet élt, ekkorra már elévült. 156 Kapros M, 1986. 100.; Ujváry Z, 1993. 27. 157 Ujváry Z„ 1993. 27. 158 Veres P., 1937. 5. 159 Papp L., 1941. 30.; Fél E„ 1944. 28.; Tárkony Szűcs E., 1944. 81. 217