T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Györgyi Erzsébet: Gyermekélet Európában
tartotta, felvázolva benne a kongresszus alapgondolatát. A felnőttek társadalma kultúrát nyújt gyermekei számára, miközben a gyermektársadalom sem marad tétlen. Részben a kapott kultúrjavak átalakításával, részben azokat visszájukra fordítva, továbbá azoktól teljesen függetlenül alkották és alkotják meg kreatív módon saját - a kapottnál jóval inkább sajátjuknak érzett - kultúrájukat: verseiket, dalaikat, játékaikat, felirataikat, stb. A kettő elkülönülése - és ezt már az ismertető fűzi hozzá - a jelenkorban, amikor a generációk kultúrája jóval távolabbra sodródott egymástól, sokkal határozottabb, és gyakori az anti-megnyilvánulás. A korábbi, hagyományos kultúrák gyermekei átdolgozták, újragyúrták az örökölt, esetleg már használaton kívül rekedt anyagot, de nem kívánták azt tagadni. s ami még jelentős megállapítása Bausingemek: az alsóbb társadalmi rétegek gyermekei sokkal erőteljesebb közösségi gyermekkultúrát alakítottak ki, mint védettebb, gyermekszobában élő, felsőbb társadalmi osztályokhoz tartozó társaik, akik nélkülözték a játszó közösséget. A médiakorszakban nem marad semmiféle titok a gyermek számára, eltűnik-e hát ezáltal a gyermekkor? Nem, csak jelentősen megváltozik... Súlyos igazságot állapít meg Dieter Richtet 4 ,,Л kis vadak" című tanulmányában. Minden újabb generáció - új támadást jelent a meglévő kultúra ellen, nem csak azok az egyes gyermekek, akik valamilyen szerencsétlenség folytán a vadonban, emberi közelség és nevelés nélkül nőve fel, a többinél nehezebben, vagy sehogy sem illeszkednek be a társadalom életébe. Sőt: a bennszülöttek, az egyszerű nép is - a társadalom művelt rétegei szemszögéből nézve - ebbe a kategóriába tartoznak. A kultúra birtokosai ambivalensen tekintenek rájuk, „természetesség"-ükét értékelve, ugyanakkor az elismert kultúra értékeit nem birtoklókkal szemben kifejezésre juttatva e hiányosságukat. A felnőttség fogalmába ugyanis a kultúra birtoklása elengedhetetlenül beletartozik, az elért életkoron kívül. „Rekonstrukció vagy konstrukció?" - teszi fel a kérdést Wolfgang Emmerich, 5 amikor polgári és proletáréletrajzokban 4 Dieter Richter: Die kleinen Wilden. 19-28. 17
