T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Anna: Az anyatej „lelki méz"?... Csecsemőgondozás a régi falusi életben – összehasonlító gondolatok pszichológusszemmel

A menyasszony így búcsúzik a szülői háztól: ,,Édesanyám édes teje, Keserű a más kenyere, Keserű is, savanyú is, Néha-néha panaszos is. ' ' Egy helyütt (Fericén) a legények berukkoláskor megérintették vagy megcsókolták anyjuk ingét vagy mellbimbóját.

9 A szerves népi kultúrában az élet profán és szakrális elemei át- meg átszövik egymást. Az archaikus imádságokban és a népénekekben Máriát égi és földi anyaként is tisztelik.

10 „Csók kell-e vagy tej?" - így dajkálja Mária Jézust, és így siratja a keresztfa alatt: „Szűz tejemmel öntözött virágom." Ebből a költői világból a mindennapi valóságba kilépve, nézzük meg - Nagy Olga, Kapros Márta, Morvay Judit és mások írásai alapján - mi is történik a bubával egy parasztcsaládban. A régi faluban a születés után „a bába a gyereket megfürösztötte, bepókálta, aztán odatette mellém". „Ott volt hat hétig... ott aludt mellettem hat hétig... csak azután tettük bölcsőbe."

11 Legtöbbször rögtön mellre tették a babát, ha „nem is jött tejre" még az anya. „Csak hadd szíjjá. Maj' kiszíjja addig a csécsit."

12 Ettől kezdve „ha siratott a gyerek, megszoptatták". A szigorú parasztvilágban nem számított kényeztetésnek, hogy az anya „simogatta... csicsosgatta, csicsijbaba, csucsujbaba", énekelgetett a kicsinek.

13 „Az ölömbe nem sírt." „Legjobb az anyja ölibe" - mondják Maros megyében, s nem tartják jónak, hogy „ma az ágy nevel."

14 A család is azt tanácsolta: „szoptasd meg, ne ríkasd ." „Add neki oda, gyugd bé a száját, majd elalszik rajta." „Én rendesen szoptattam. Órára nem, 9 Nagy Olga, 1974. 10 Erdélyi Zsuzsanna, 1976., Volly István, 1982. 11 Nagy Olga, 1982. 12 Kapros Márta, 1986. 13 Morvay Judit, 1981. 14 Nagy Olga, 1982. 174